Les Discrets: Ariettes oubliées...

írta P.A. | 2012.04.15.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Prophecy Records

Weblap: http://www.lesdiscrets.com

Stílus: Post-metal/post-rock

Származás: Franciaország

Dalcímek

Értékelés

Januárban volt szerencsém bemutatni egy nagyszerű francia zenekar, az Alcest legújabb nagylemezét. Remek dolgokat hallhatunk azon a korongon, de én egy kicsit csalódott voltam, picit többre számítottam a banda korábbi lemezeiből kiindulva. Most itt a testvérbanda (ha mondhatom ezt) új alkotása, és szintén nagy elvárásokkal helyeztem be a korongot a lejátszóba.

A Les Discrets szíve és lelke Fursy Teyssier, aki 2003-ban hívta életre a bandát, hogy grafikus elképzelései mellé (eredeti foglakozása illusztrátor) zenét szerezzen, és hogy zenéjéhez képeket alkosson. Ennek megfelelően nem csak a muzsika páratlan, de a borítók is különleges esztétikai élményt nyújtanak. 2009-ben, a német Prophecy kiadóval kötött szerződést követően egy split lemezt jelentetett meg a társaság az Alcest-tel karöltve. ’Septembre et ses dernières Pensées’ címmel a következő évben érkezett az első nagylemez, ami egy igazi post-metal remekmű volt, köszönhetően Teyssier páratlan dalszerző képességének, és a lenyűgöző látványvilágnak. Tavaly ismét egy megosztott lemezen, ezúttal az Arctic Plateau-val közösen hallatták hangjukat, és most itt az ’Ariettes oubliées...’ címmel ellátott második nagylemez.

Az irányvonal nem változott, ugyan azt a szépséges és egyúttal szomorkás, ódonhangulatú, szürke ködbe burkolózó, black metal elemekkel ízlésesen átszőtt atmoszférikus zenét hallhatjuk, mint a korábbi kiadványokon, viszont sikerült több fogós dallamot írni ezúttal. Fursy Teyssier és Audrey Hadorn gyönyörű, lágy énekharmóniái az igényesen megkomponált zenével nagyszerűen harmonizálnak. Az egész lemez kiegyensúlyozott és letisztult, minden a helyén van, és mégsem tűnik közhelyesnek, köszönhetően a folyamatosan formálódó zenefolyamnak, amely éles váltások helyett lassan, szinte észrevétlenül lebeg át akusztikus akkordfűzésből őrlő metal riffelésbe, majd tovarepül egy fájdalmas énekdallammal, hogy legvégül valami kietlen fagyos black metal szélvésszel szakítsa szét megtépázott lelkünket.

Ez a kicsivel több, mint negyven perces dalcsokor tartalmaz mindent, amit egy ilyen zenétől elvárhat az ember, sőt még annál többet is. Olyan, mint egy fájdalmas álomkép a halálról, ami mégis tele van élettel, és ahogy az ember élete során megtapasztal örömöt és bánatot, szépséget és borzalmat, úgy vezet minket a Les Discrets ezen a szürreális álomvilágon keresztül, és mikor magunkhoz térünk, csupán egy dologra vágyunk, hogy ismét álomra hajthassuk fejünket.

Pontszám: 8