Paradise Lost: The Plague Within
írta P.A. | 2015.06.11.
Megjelenés: 2015
Kiadó: Century Media
Weblap: http://www.paradiselost.co.uk
Stílus: Death/doom/goth metal
Származás: Nagy-Britannia
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Banális, de igaz megállapítás, hogy a Paradise Lost még nem adta ki kétszer ugyanazt a lemezt, legalábbis a ’90-es évektől az ezredfordulóig valóban szinte lemezről lemezre változó stílussal és hangzással operáló zenekar a 2007-es 'In Requiem'-ig bezárólag szemérmetlenül kalandozott és kísérletezett a doomtól a death metalon és a gótikusnak titulált muzsikán át az egészen elvont elektronikus dolgokig, gyakran hajmeresztő dolgokat alkotva. De az 'In Requiem' óta úgy tűnt a yorkshire-i búslakodók hosszútávra elkötelezték magukat egy metal alapokon álló, keserűséggel és gyásszal átszőtt, de alapvetően dallamos és felettébb fogós muzsika mellett, hiszen a 'Faith Divides Us – Death Unites Us' , majd az azt követő 'Tragic Idol' is ugyanazon keretek közé lett beszorítva, mint a metal hangzáshoz visszatérő 'In Requiem'. Érett tehát már egy újabb stílusváltás, és ha a 'The Plague Within' nem is fogja annyira megbotránkoztatni a rajongókat, mint tette azt a Depeche Mode babéraira törő 'One Second', vagy a metaltól igen messze rugaszkodó 'Host', de néhányan még így is biztosan magasra fogják húzni szemöldöküket az új dalok hallatán. Pedig Nick Holmesék nem árultak zsákbamacskát, már az előzetes hírek szerint is egy kifejezetten súlyos lemezre lehetett számítani, és Holmes bloodbathos szereplése is arra engedett következtetni, hogy visszatér a death metal a bánatverte melódiák közé.
De a 'The Plague Within'-t nem lehet elintézni egy „vissza a gyökerekhez” felkiáltással, hiszen jóval többet kínál fátyolos szemű nosztalgiázásnál. Ez a korong nem a múltban született ötletek újrahasznosítása, hanem egy nagyon is modern, brutális és nyers alkotás, fantasztikus hangzással (a produceri feladatokat ezúttal arra a Jaime Gomez Arellanora bízták, aki dolgozott már többek között a Ghosttal, a Primordiallal és az Ulverrel is) és remek dalokkal. Holmes évtizedek óta nem hörgött ennyit Paradise Lost lemezen, mint most, és míg ténykedése a legutóbbi Bloodbath albumon szerintem elég jellegtelenre sikeredett, addig ebben a zenei közegben valami ellenállhatatlan és hátborzongató sötét erőt tesz hozzá a dalokhoz, mely alól csak tiszta dallamai képesek feloldást nyújtani.
A lemez extrémebb hangzása egészen szélsőséges megoldásokban is megmutatkoznak, így itt hallható a zenekar munkásságának leglassabb és leggyorsabb tétele is. A Beneath Broken Earth egy igazi doom opusz lassan tovagördülő, mázsás riffekkel, hatláb mélyről feltörő vokalizálással és magasztos, de a végtelenségig elégikus gitárharmóniákkal, míg a másik véglet, a Flesh From Bone egy feszes, kíméletlen, de változatos death metal durvulat. E két pólus közé aztán éppúgy bekerült az utóbbi három lemez vonalán mozgó dallamosabb tételek (No Hope in Sight, Victim of the Past, Return to the Sun), mint bús, gótikus lélekgyötrők (An Eternity of Lies, Sacrifice the Flame), vagy éppen lazább rockba hajló nóta is (Cry Out).
A 'The Plague Within' az utóbbi két évtized legkeményebb és egyben legváltozatosabb lemeze is a Paradise Lost gyártósoráról, mely ismét új fizimiskát szab a zenekar számára, igaz, ezúttal drasztikus átváltozás nélkül.
Legutóbbi hozzászólások