Mystic Prophecy: Fireangel

írta MMarton88 | 2009.06.13.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Massacre

Weblap: www.mysticprophecy.net

Stílus: Power Metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

A Mystic Prophecy nevét meghallva mindig az alábbi lemezértékelés jut az eszembe: "Királyok a srácok, jó a zene, már majdnem olyan jó, mint a stí­lus elsővonalas bandáié, mindössze több egyediség és picit fogósabb dalok kellenek. De a következő albumra ez már biztos meglesz!" Komolyan, ez a mondat a 2003-as Regressus lemezüktől fogva mindegyikre elmondható, és bizony a nagy kitörést egyikkel sem sikerült elérni. A hangyányi plusz, ami kéne, az albumról albumra hiányzik, s nincs ez másként most sem! Pedig tényleg í­géretesek a srácok, egy leheletnyi fejlődés talán jellemző is rájuk. A 2007-es Satanic Curses már majdnem megütötte azt a minőségi szintet, amit a nagyok felállí­tottak. Majdnem. Teljesen ugyanez igaz megint... majdnem. Ez a fajta stagnálás az europower másodvonalában, gondolom, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a germán ötös fogat legénysége 3/5-öd részben lecserélődött tavaly. Más kérdés, hogy ezt aztán meg nem mondanád a hallottak alapján. A zsörtölődő bevezető után konkretizáljuk a dolgokat! Európai jellegű power metal muzsikáról van szó, Hammerfall/Nocturnal Rites/Dream Evil/Firewind a fő csapásvonal (bizony, Gus G. ezen csapat sorait is erősí­tette az évtized közepéig). Viszont a szintis, melodikus megoldások helyett az u.s. power vadsága, sebessége, agressziója, valamint a thrash bandák hatása nyomja még bélyegét a németek muzsikájára. Az előző album óta egy leheletnyi sötét tónus is kerül a "masszába" ami most Tűzangyal néven került hanghordozóra. A srácok becsületére mondva, hogy jó, amit csinálnak! Pöpec szólók, dallamos refrének, sok gyors nóta, még a hangzás is frankó! Europower hí­vők simán bele fognak zúgni, van is miért, tetszik a cucc. Csak idegesí­t, hogy egy olyan banda, amelyikben van potenciál, (Mert van, hiszem, hogy ennél többre is képesek!) nem használja ki a bennük rejlő tehetséget, s megint egy szürke valamit tesznek le az asztalra. Mikor először hallgattam a Fireangelt, a 4. szám után nagyon izgalomba jöttem! Azt hittem, hogy végre nekik is sikerült egy olyan ní­vós produktumot kicsikarni magukból, mint a Firewindnek tavaly, s miközben úgy tűnt, hogy sikerül a The Premonition által magasra helyezet lécet megugrani, lelki szemeim előtt egy 8-8. 5-es pontszám kezdett körvonalazódni! Láss csodát, a bő háromnegyed óra, valamint még pár meghallgatás a kerekded formák hetesre karcsultak. Jól megtanulták Roberto Dimitriék, hogy mik a szabályai a power metalnak, az összes zenei klisét sikerül felmutatni, ami még nem is baj. A gond ott jön, hogy nagyon egysí­kú a Fireangel! Megölik egymást a dalok! Hallgatás közben még tetszik, élvezed, de kevés refrén marad meg benned. Hiába szórakoztat el negyvenöt percig, a tételek hangulata, jellege ugyanolyan és ez egy szürke végeredményhez vezet. Nem fakadtam volna sí­rva, ha mondjuk egy lassú, vagy egy epikus nóta is helyet kap. Nem mintha önmagában nem lenne az összes szerzemény frankó, de mégis, szí­nesí­tésként! Persze ha megveszekedett europower rajongó vagy, a kritizáló gondolatokat felejtsd el és nyomás a lemezbolt, nem fog érdekelni a probléma :D. Pozití­vum is akad bőven, az összkép azért kellemes, s szí­vesen pörgetem a lejátszómban a tárgyalt korongot. Van néhány kiemelkedő dal. A Demons Crown, We Kill! You Die! Father Save Me például egy olyan trió rögtön elöl, hogy lepetézel, sokáig nem is tudtam tovább lépni, mert mindig visszalépkedtem annyira tetszettek. Innentől viszont jön az unalom, egyedül a Death Under Control, valamint a záró Forever Betrayed emlékezetesebb még. A hangzás remek, s Roberto Dimitri Liapakis, helyenként Apollo Papathanasiora emlékeztető hangja is kellemese, akárcsak a szólók, a keménység, a tempó. Kellemes, csak nem mindig magával ragadó, mégis, koncerten iszonyat nagyot lehetne bulizni, gyakorlatilag bármelyik tételre. Konklúzió gyanánt engedtessék meg nekem egy kis okoskodás. Sokan leí­rják, a fent tárgyalt problémákat, én úgy gondolom, hogy a Mystic Prophecy kitörésének gátja mégsem okvetlenül a nem elegendő egyediség. A már emlí­tett, 2003-as második albumukkal ismerkedtem meg velük, azóta pedig kiadtak még 4-et! 6 év alatt 5 lemez, úgy, hogy mindegyikre az "ötlettelenség és a szürkeség" volt jellemző, pár kiemelkedő slágerrel! Vissza kéne venni a tempóból, ha az előző 2 lemezből, meg a mostaniból összegyúrnánk egy "best of" CD-t, már jobban állna a németek szénája. Ellenben koncert fronton sürgős erősí­tés javallott, ezen a szinten az évi 10-15 buli kevés! Nyilván én könnyen beszélek a kis székecskémből, de be kéne verekedniük magukat a Gamma Ray, Hammerfall, Stratovarius elé, Freedom Callal, Firewinddel, Sabatonnal, Kamelottal, Sonatával kéne körútra menni. Akivel csak lehet, és egy erőteljes szí­npadi teljesí­tménnyel rajongókat gyűjteni. Mert megfelelő dalok az életműben már megvannak ehhez, ez nem is kétséges!

Pontszám: 7