RIFF RAFF Performs ABBA: Rock ´n ´ Roll Mutation Vol.1

írta garael | 2009.01.17.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Eigenproduktion

Weblap: www.riffraff1.de

Stílus: Feldolgozás

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Zenei perverzek, ez a TI albumotok! De hogy is van ez? Kezdjük hát az elején: az ABBA az az egyik olyan popcsapat, mely eredendő bűnének ellenére - mármint hogy a disco dögleheletes szférájából származik - a metal/hard rock szí­ntérre maradandó lenyomatot hagyott, egyrészt a számtalan feldolgozás által, másrészt a dallamalkotási dimenziókat tekintve. Biztos sokan emlékeznek még a Metal tribute ABBA cover- lemezre, Rob Rock Eagle hangszálparádéjára, vagy a Helloween igazán dögössé változtatott Lay All Your Love On Me újraértelmezésére, nos, most itt van egy újabb próbálkozó, annak ellenére, hogy bizony az eredeti dalok vokális bravúrjaiba a próbálkozók nagy részének beletört a bicskája, és büntetlenül az eredeti melódiákat nem lehet holmi hörgéssel, vagy énekesi maszatolással elsumákolni. A Riff/Raff nevezetű - valószí­nűleg AC/DC tribute banda - elhatározta, hogy megmutatja a pop-ribancnak, mi fán terem az elektromos potenciál s amolyan macsós svunggal vázolja fel, milyen ideális az, mikor a részeg férfi holdtöltés éjszakán ad szerenádot az imádott hölgynek. Az "alapadatok" adottak: tí­z orbitális ABBA sláger, megannyi klasszikus, kezdve a Money, Money, Money- tól a Mamma Mia -n keresztül a Dancing Queen-ig - valljuk be, rockerek, néha éjszakánként magunk is bűnbeesünk, és el-eldúdolgatunk egy-egy klasszikus dallamot, hogy aztán persze egy huncutkodáson rajtakapott kamasz pirulásával tegyünk be a lejátszóba valami kis jófajta fémet. De hogy is lehet ezeket a világos, egyértelmű, melódia-orientált dalokat ráültetni az AC/DC boogies, riffközpontú, bluesgyökerű világára? Háááát,....lehet, persze a szí­nvonal és a hallgathatóság mértéke már más kérdés: ha veszünk egy, az eredeti AC/DC dalnokot utánozni próbáló félresikerült klónt, a dallamok közé alap boogie-riffeket tuszkolunk, és megpróbálunk minden Young slágert az ABBA "nyelvére" lefordí­tani, akkor előállhat egy olyan hibrid, mely valahol genetikai szinten emlékeztet ugyan az "anyára", ám végeredményképpen inkább kapunk egy amolyan hülyegyereket, ki az apjának kilúgozott, beb...ott változataként lép fel a AC/DC karaoké versenyeken. Persze fel lehet fogni viccbandának az egészet: ahogy a Sooper Trooper- t a Back In Black kattogásával indí­tják, vagy ahogy a TNT oy, oy, oy kiáltását csempészik a dallamok közé az még egy bizonyos szinten humoros is lehet, (már ha szeretjük az amolyan fingós-böfögős gegparádét, ahol a Take A Chance Of Me dallamait a Thunderstruck riffjével vezetik fel) - nem, ez nem a Zorall, annál jobban ragaszkodnak az eredeti verzióhoz - , ám egy idő után inkább fárasztó, mintsem szórakoztató a produkció. A dalokat természetesen elviszik a hátukon az ismert dallamok, és eleinte még érdekes is a pomádés csillogda utáni koszos, füstös megjelení­tés, ám az AC/DC ki mit tud -on úgy gondolom, nem éppen az ABBA flitteres ruhájában kellene megjelenni, mert azon kí­vül, hogy röhejes az egész, még az eredeti verziók bája is elveszik.

Pontszám: 4