Arch Enemy: Tyrants of the Rising Sun

írta Philosopher | 2009.01.16.

Megjelenés: 2008

Kiadó: x

Weblap: www.archenemy.net/

Stílus: melodikus death / thrash metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Az Arch Enemy Burning Bridges albumávan történt találkozásom óta elkötelezett hí­ve vagyok a zenekarnak. Ha eszembe jutnak, mindig két kérdés ötlik fel bennem egyszerre: - hogy lehet ennyi ilyen hatalmas dallamot és szólisztikus részt egy alapjaiba death-thrash zenébe belesúlykolni? - hogy lehetett Johan Liiva-t Angela Gossow-ra cserélni? Nos, költői kérdések ezek, de talán leszűrhető belőlük, hogy rajongásom a zenekar irányába nem szűnt meg, illetve tökéletesen még nem tudtam elfogadni Gossow kisasszonyt. Az egyetlen lehetőséget, amikor találkozhattam volna velük élőben sajnos pont az ő - frekventáltan előforduló - betegségére hivatkozva lemondták (és kénytelen voltam a Morpheuszt az összes Iced Earth feldolgozásával együtt végigszenvedni). Ha már élőben nem lehettem velük együtt, hát beszereztem a 2008-as évben megjelent Tyrants of the Rising Sun DVD-jüket. Lássuk hát. Megjelení­tés tekintetében valami hihetetlen tiszta, steril, pengeéles képeket kapunk, vérprofi vágásokkal, rengeteg kamerával, tudatos fókuszokkal (ugye ahol legalább egy Amott van, ott imitt-amott érdemes a kamerát a gitáros kézre irányí­tani - és ugye itt mindjárt két Amott is szerepel 😀 😀 :D). A pengeéles képeket még jobban kiemelik a fénytechnikusoknak köszönhető hirtelen és kontrasztos fényeffektek. Az ilyen dvd-t érdemes tényleg valami hatalmas lcd-tv-n megnézni. Látszik, hogy profi csapat van a látvány mögött és nem csak beállványoztak 5 kamerát és toltak neki 3 elemlámpát oszt uccu neki... Hang tekintetében is bőven el vagyunk látva, hiszen a DVD tartalmazza a sztenderd sztereo mellett a most már elengedhetetlen 5.1-et és a profi cuccal rendelkezőknek a DTS-t is. A megszólalás - a képhez hasonlóan - kristálytiszta, űbervastag, ami egy ilyen rendkí­vül aprólékosan kidolgozott szólókkal operáló de mégis kőkemény zenénél hatalmas előny. Szinte biztosra vehető, hogy utómunkálták egy "picit" a hangzást, de számomra ez egyáltalán nem volt zavaró. Jobban élveztem, hogy minden apró részletet hallok, mintsem "elvesszen" valami. Az összeállí­tás tekintetében egy igazi best-of DVD-t kapunk a zenekartól, hiszen a legelső albumtól a legutolsóig minden cd-ről van itt valami. Az utolsó albumról pl csak (szólóval együtt) 5 szerzemény van jelen a 20 tétel között. Az összeállí­tással mégis csak annyi gondom lenne, hogy pl nincs rajta a Pilgrim, ami sztem a zenekar adott időszakának védjegyeként szerepelt. Aztán az Anthems-ről is szí­vesen megnéztem volna még egy-két tételt...de hát kár keseregni; nem létezik tökéletes best-of, valami mindig hiányozni fog valakinek. Aki szereti a csapatot, az biztos 85%-an elégedett lesz a felhozatallal. A helyszí­n kiválasztása nem lehetett véletlen: Japán már-már második hazája a zenekarnak, hiszen baromi sikeresek ott. Koncert közben Angela jelezte is, hogy szinte hazajárnak Japánba (de azért azt a "there are so many familiar faces" -t Japánban én kihagytam volna 😀 😀 😀 :D). A hangmérnökök is jó érzékkel hagyták a közönséget is szerepelni, fergeteges hangulatot teremtve ezzel akár egy szimpla nappaliba is. A csapat a koncert egészében nagyon együtt van, mintha legalább rokonok lennének 😀 :D. Nem szántják ugyan fel a szí­npadot, de a fene bánja, ha ilyen minőségi szólókkal rukkolnak elő. Angela kisasszony hangja továbbra is eléggé egysí­kú (nem lehetne azt mondani, hogy 4 oktávos hörgője van 😀 😀 :D), és a felkonfjai inkább viccesek, mintsem ilyesztőek (vagy nem is tudom minek szánja őket). Nem is értettem soha, hogy death bandák miért hörögnek felkonf közben is?! Értem én, hogy tökös csajszi, meg nagyon kemény, sőt még egész jól hörög is, de azért talán túlzásba nem kéne vinnie. A "normál" hangú felkonfjai, közbeszólásai sokkal "életszerűbbek" voltak. Kiállásra egyébként nagyon rendben van, és attraktí­v is eléggé. A csapat amúgy szép fekete egyenruhában játszik, vörös karszalaggal, és Angela fehér rucija nagyon jó kontrasztot ad az egész szí­npadképnek (igazából jobb lenne a kontraszt, ha az a fehér ruci sem lenne rajta, de ne legyünk telhetetlenek)... Az extra részben láthatunk néhány videoklippet, és egy tartalmasabb interjút külön-külön a csapat tagjaival (én ezeket a részeket szoktam életemben csak egyszer megnézni). És hogy egy picit fedobjam ezt a langyos kis beszámolót: Hivatalos Trailer: We Will Rise

Pontszám: 8.5