Falconer: Among Beggars and Thieves

írta garael | 2008.10.29.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: Metal Blade

Weblap: www.falconermusic.com

Stílus: folk-power metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Mathias Blad - Vocals, Keyboards (1999-2002, 2005-) Stefan Weinerhall - Guitars, Keyboards (1999- (also Bass 1999-02)) (Mithotyn, Indungeon, Genetic Mutation, Cerberus (Swe)) Jimmy Hedlund - Lead Guitar (2004-) (Supreme Majesty) Magnus Linhardt - Bass (2004-) (The Choir of Vengeance) Karsten Larsson - Drums (1999-) (Mithotyn, The Choir of Vengeance, Dawn, Genetic Mutation)
Dalcímek
1. Field Of Sorrow 05:35 2. Man Of The Hour 03:56 3. A Beggar Hero 02:08 4. Vargaskall 04:19 5. Carnival Of Disgust 04:04 6. Mountain Men 04:39 7. Viddernas Man 03:43 8. Pale Light Of Silver Moon 04:05 9. Boiling Led 04:58 10. Dark Ages (bonus) 11. Skula Skorpa, Skalk 03:51 12. Dreams And Pyres 07:48 13. Vi SíĽlde VíĽra Hemman
Értékelés

A Falconer annak idején egyrészt a heavy metalban addig szokatlan folkos hangvételével, másrészt a musical szférából érkezett énekes különleges, simulékony hangjával robbant be a metal-köztudatba: a sikerhez persze kelletek a jól megkomponált, hősies-panteisztikus témák is, melyekben ugyanúgy megbújt a legendák harcos romantikája, mint a folklór regényes meseszövése. A Mithotyn alapjain alakuló csapat már sokadik albumán próbálja a debütön kialakí­tott utat szélesebbre taposni - a kalandokba egy lemez erejéig történt egy kis kitérő is, ám a folktalaní­tott, hagyományosabb hangnemben megfogalmazott album nem igazán vált sikeressé. Azóta ki tudja, milyen indokokból, visszatért a banda eredeti énekese, és népi-nemzeti vonal is - jóllehet jelen lemezen azért megpróbáltak újabb hatásokat is csempészni az eddigi tömör stí­lus falba. A kritikusok általában odavannak Mathias Blad hangjától - énnekem azonban azért vannak fenntartásaim az emlí­tett úriemberrel szemben: jóllehet orgánuma valóban kellemes, hangján érződik az iskolázottság, ám gyakorta képtelen a speedesebb részeknél a lépést tartani, érződik, hogy a lassabb - musical-esebb témakibontásokhoz van szokva - melyeknél remekül is teljesí­t - , de a heavy etapoknál bizony igencsak hallatszik a stí­lusidegenség. (Amit annak idején Tarjának remekül sikerült elkerülni.) A lemezen hallható dalok az emlí­tetteknek megfelelően enyhe fazonigazí­tással követik a legutóbbi alkotás zenei világát, talán egy kicsit több a folkos rész, talán a sebesebb momentumok még gyorsabbak, és hát Mathiasnak is sikerült magával hozni egy-két musical-es maní­rt és panelt. A dallamérzékkel ezúttal sincs semmi baj, a Man Of The Hour egyenesen egy profán metal-sláger, ötletesen mixelt folkos-és speed-es tartalommal, a Beggar Hero Blackmore's Night-os, női énekkel megtámogatott duettje egyenesen a tábortüzek mellé í­ródott. Újból felfedezhetjük a középkori dalmondókra jellemző nosztalgikus-idealizáló kocsmadalokat - Vargaskall, Mountain Men - , illetve a svéd folklór életérzését közvetí­tő népies epigonokat - Viddernas Man. A jól sikerült dalok ellenére úgy érzem, nem sikerült megteremteni azt a szintézist, mely nem generálna egyfajta kellemetlen feszültséget: a gyors gitárrészek, és az őket követni próbáló, kifejtős énektémák nem állnak össze, olyan beszélgetőpartnereket idézve, akik elbeszélnek egymás mellett. Nem véletlen, hogy számomra a lemez legsikerültebb pillanatait a nyugisabb, folkosabb részek jelentik, melyek egyfajta népi hangsúlyt kapva eredeti nyelven szólalnak meg. Külön ki kell még emelnem a lemez zárótételét, mely ismét egy duettel hoz létre egy amolyan musical-folk keveréket, fantasztikusan eltalált dallamtémával, filmzenés, álnagyzenekari körí­téssel, áramló hangulati váltásokkal és stí­lusbeli ugrásokkal.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások