Jupiter Society: First Contact/Last Warning

írta Tomka | 2008.09.30.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: Fosfor Creation

Weblap: www.jupitersociety.se

Stílus: dark epic progresszí­v metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Cia Backman: ének Declan Burke: ének Nils Erikson: ének/szintetizátor Mats Leven: ének (Yngwie J. Malmsteen, Krux, Abstrakt Algebra, At Vance, Fatal Force, Therion (Swe), Southpaw, Sabbtail, Audiovision, Treat) Aivin Tronstad: gitár/ének Ulf E: gitár Joachim Flinck: gitár Jan Hellman: basszusgitár/akusztikus bariton gitár Stefan Fanden: basszusgitár Sven Lindvall: basszusgitár Leif Edling: basszusgitár (Trilogy (Swe), Nemesis (Swe), Candlemass, Abstrakt Algebra, Krux, Witchcraft) Jonas Waldefeldt: dob Jonas K: dob Lars Skjöld: dob (Tiamat) Carl Westholm - zongora/szintetizátor (Candlemass, Krux, Abstrakt Algebra)
Dalcímek
1. The Pilot 07:11 2. Bismarck Explorer 07:32 3. Cold, Rigid And Remote 05:51 4. Abduction 07:11 5. The Enemy 11:36 6. Solitude Unites Us 06:44 7. 8511 04:52 8. Presumed Dying 09:38
Értékelés

Úgy látszik, mostanában a szuperprodukciók között egyre jobban elharapódzott a sci-fi láz: az X/World-5 még negatí­v kifakadásokat sem érdemlő próbálkozása után most a doom metal éra több jelentős alakja adta nevét egy beszédes nevű vállalkozáshoz. A Jupiter Society - a főistenek közössége azért erős túlzás - egy nagy volumenű vállalkozás, ahol 15 zenész impozánsnak tűnő névsora lehetne a garancia a változatos, minőségi muzsikára. Az agytröszt mindemögött Carl Westholm, akinek neve a Krux nevű, kevéssé ismert, ám annál zseniálisabb doom metal projectből lehet ismerős, amiért természetesen Leif Edling félisten felelős. Hogy meglegyen a hab a tortán, mindennek tetejébe még egy ördögi csábí­tásnak is kiteszik a szűz füllel érkező hallgatót, ami nem más, mint a stí­lus meghatározás: dark epic progresszí­v metal. Ha valami egyszerre tartalmaz borongós, elmélyült hangulatot, nagy í­vű, epikus dallamokat, mindezt komplex progresszivitással, virtuóz hangszeres tudással - amit ugye az ismert nevek hitelesí­tenek - megfejelve, az maga a fémes paradicsom. Igazán sajnálatos, hogy mindebbe hangos roppanással törik bele a lelkes fogyasztó fogsora... Ahogy a New Universal Order esetében is, itt is egy darab probléma adódik, ami akár eget rengető is lehetne, ha nem ellenkezne mindez természetével. Nevezetesen, az album egész egyszerűen: szürke. Mi több, szinte felülmúlhatatlanul unalmas. Esetünkben a célkitűzés tökéletes inverzbe fordulásának lehetünk tanúi, ugyanis Westholm egy ambient hatásokkal megtűzdelt, szimfonikus alapokra erősen épí­tő, monumentális zenét akart összehozni, ahol az epikus szemlélet grandiózus mivolta egyszerre érvényesülhet az apró részletek gondos kimunkálásával párhuzamosan. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a zeneszerzőként is bemutatkozó billentyűsünk minden számhoz "testhez álló" zenészeket válogatott - innen a focicsapatnál is nagyobb létszám (azért egy-két csere befért volna még...). Hogy ezzel ellentétben mi lett a végeredmény? Végtelenül elnyújtott dalszerkezetek, unalmas és konvencionális fordulatokkal, ahol a fantasztikumot felölelő témának köszönhetően a különböző torzí­tások, elektronikus megoldások dominálnak, sokszor akár a "tiszta" énektémák rovására (ami valljuk be, ilyen jó torkú vokalisták esetében bizony blaszfémia). Persze, a legjobbakkal is előfordul, hogy megroggyannak a rendelkezésre álló hosszú játékidő súlya alatt; a probléma ott kezdődik, amikor a Cold, Rigid and Remotehoz hasonló, átlagidejű (4-5 perc) számok alatt is izgalmasabb a számlap monoton múlását figyelni, mint megpróbálni elmerülni a hatásvadász, feltehetően egy eloldott lelkiállapot előhí­vását megcélzó atmoszférában. Ezzel pedig teljes mértékben beteljesí­tik a doom metal unalmasságáról alkotott sztereotí­piákat: a lassú, vontatott dalok közelében sem járnak az epikusságnak, vagy akár, ne adj isten, dallamosságnak. Mindezen pedig az olyan nagy nevek ezúttal átlagos produkciói sem segí­tenek, mint a Leif Edling két doom metal projectjében már bizonyí­tó Mats Levén, vagy a Tiamat dobosa, Lars Skjöld - egyéniségük totálisan elveszik ebben a kilátástalan hangjegy tengerben.

Pontszám: 3

Legutóbbi hozzászólások