Ivory Night: 7 - Dawn of the Night

írta Tomka | 2005.12.26.

Megjelenés: 2004

Kiadó: Housemaster Records

Weblap: www.ivorynight.de

Stílus: heavy metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

A banda a neten keresett oldalakat, magazinokat, akik lemezkritikákat í­rnak, 1 hétre rá meg is kaptam a 2004 decemberében megjelent cdjüket, ami a "7 - Dawn of the Night" cí­met viseli. A srácok nem árulnak zsákbamacskát, a névből azt hiszem akárki kitalálhatja, hogy heavy metalt játszanak, mégpedig szerencsére a jobbik fajtából. A zenéjüket talán a régebbi Edguy, vagy Brainstorm lemezekhez lehetne hasonlí­tani, néhol doom-os beütéssel, saját meghatározásuk szerint melodikus heavy metalt játszanak. A bandából mindenképp ki kell emelni az énekes/frontember/gitáros Patrick Fuchs-ot, aki az éneklés és gitározás mellett a dal- és szövegí­rás nagy részét is bevállalta. A hangja teljesen rendben van, nekem nagyon tetszik, a magasabb és mélyebb tartományokban is jól énekel. Elmondásuk szerint legfőképpen az Iron Maiden és a Helloween volt rájuk nagy hatással, ám mostanra megtalálták és kifejlesztették a saját, egyedi stí­lusukat (hát... én nem fedeztem fel túl sok egyedi dolgot a zenében, de ez persze nem feltétlen baj, legalábbis nekem). Legnagyobb fellépésük 2004 októberében a 'Night of Power' fesztiválon volt, ahol olyan bandákkal léptek föl, mint a Brainstorm, a Stormwarrior, vagy a mi Ektomorfunk. Az új cd-vel pedig mindenhol osztatlan sikert arattak, legfőképpen szülőföldjükön, Németországban. Akkor lássuk konkrétan, hogy mit is hoztak össze a srácok... Ami első hallgatásra rögtön szembetűnik - amint már emlí­tettem -, hogy nem kí­sérletezik a banda, a régi nagyok által kitaposott ösvényen haladnak. A dalok jól meg vannak í­rva, ami talán a legfontosabb, jó helyen vannak a szólók, amik követik a szokásos trendet. Ami viszont nem tetszett, az a kórusrészek, mint pl. Mighty Wings, The Way Beyond The Pain, pedig a legjobb számok lehetnének, ill. a kötelező lassúszám, a My Dearest Love, ami unalmasra és elég kiszámí­thatóra sikeredett. Találhatunk itt jó kis középtempós nótákat (Killer 7, Salvation is an honest man), már-már speedes döngöléseket (And I Fly - kár, hogy ilyen rövid), hatalmas refrénre épülő heavy himnuszokat (Mighty Wings, Twilight Into Darkness). Külön megemlí­teném a lemezt lezáró 8 perces, monumentális Mother Earth-t, ami nagy kórusokkal operál és méltó lezárása a lemeznek. A legnagyobb erőssége a lemeznek, hogy van hangulata, ha elkap, akkor jó pár napig bent maradhat a lejátszóban (talán í­gy kell érteni a saját stí­lus megtalálását).

Pontszám: 7.5