Harem Scarem: Hope

írta garael | 2008.07.22.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.haremscarem.net

Stílus: AOR

Származás: Kanada

 

Zenészek
Harry Hess - Vocals/Keys Pete Lesperance - Guitar/Vocals Barry Donaghy - Bass/Vocals Creighton Doane - Drums/Vocals
Dalcímek
1. Watch Your Back 2. Time Bomb 3. Hope 4. Days Are Numbered 5. Dark Times 7. Never Too Late 8. Shooting Star 9. Calm Before The Storm 10. Nothing Without You 11. Higher (Acoustic)
Értékelés

A Harem Scarem egyike azoknak a rockbandáknak, akik a grunge dallamtikkasztó éveiben sem próbáltak cipőbámulós önkesergőket í­rva megváltani a világot: megjegyzésként zenéjükben mindig megvolt az a csöndes szemlélődő hajlam, melyet az alternatí­v zenekarok csak szerettek volna depresszióba zárt világfelfogásukkal prezentálni. Talán furcsa, hogy túlélve a "hét szűk esztendőt", éppen most, a hard rock újabb aranyvirágzásakor dobják be a törülközőt, akkor, mikor a Journey és a nyolcvanas évek AOR bandái másodvirágzásukat élik. Az persze igaz, hogy az új évezredben már nem tudtak akkorát robbantani, mint pályájuk virágkorában: ez talán a művészi kifáradás, talán a figyelem más irányba terelődésének az oka - ez pedig éppen elég egy olyan csapatnál, kinél a dallamok mellett nagyon fontos a mondanivaló, az emocionális gondolatok és információk közlése, ha pedig ezek forrása elapad, megszűnik a teljesí­tés motivációja. A lemez éppen a búcsú tudtának függvényében egy kicsit különbözik a többitől: talán én érzem bele, talán a dallamok a szokottnál is érzelmesebb volta által az új szerzemények plasztikusan érzékeltetik a végső etap szomorkás tényét. Persze nem kell megijedni: nem "gyász-zene" született, pusztán a már emlí­tett szemlélődés lett kissé "epikusabb", - már ha lehet egy ilyen fogalomról beszélni ebben az alapvetően a blues-ban gyökeredző, finom melódiákkal zsúfolt stí­lusnál,- s a gitárok is talán korábban nem tapasztalt morcossággal szólalnak meg. A riffek persze elsődlegesen a dallamokat szolgálják ki, melyekkel most sem fukarkodott a banda két vezéregyénisége. Jóllehet a csapat zenéje sosem a gitárhősködésről szólt, most talán még kevesebb a szóló, a főszerep egyértelműen a refréneké. Érdekes módon néha a Def Leppard Retro Active-os korszakának a megközelí­tése is beugrik a dalok hallatán, - talán a vokális teljesí­tmény miatt, - sőt, a cí­madó Hope-ot hallgatva - a tört ritmus ellenére - a Beatles neve is eszébe juthat a figyelmesebb hallgatónak. A csapat másik nagy erénye a tempók "dramaturgiájából" következő érzelmi tolmácsolás, a Days Are Numbered játékos ütem-variációja példaértékű lehet ezt a fajta megközelí­tést a progresszivitás oltárán feláldozó bandák előtt is. Talán éppen ez a nagyfokú szabadság, melynek teret ad a stí­lus, tette lehetővé az olyan dalok megszületését, mint a lí­rai gondolatokat közvetí­tő Calm Before The Storm, és a kissé filmzenés Shooting Star. A rutinos Harem Scarem rajongók természetesen fedezhetnek fel áthallásokat a régebbi művekre vonatkoztatva: ez persze magyarázható azzal is , hogy a csapat markáns világának minden darabja tartalmazza azokat a részeket, melyre a zenekar dimenziója épül.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások