Consortium Project III: Terra Incognita

írta Philosopher | 2005.12.11.

Megjelenés: 2003

 

 

Kiadó: ?

Weblap: www.

Stílus: progresszí­v metal

Származás: ?

 

Zenészek
?
Dalcímek
1. The Council of Elders 2. Spirit of Kindness 3. The Ark (of the Covenant) 4. Lost Empire 5. Reductio Ad Absurdum 6. White Sands (California Lighthouse) 7. Great Exploration 8. Across the Seven Seas 9. Nemesis 10. Beyond the Gateway of Legends 11. Terra Incognita (The Undiscovered World)
Értékelés

Egész friss megjelenésként kaptam kézhez a fent emlí­tett albumot, ami a rendkí­vül sokoldalú Ian Parry (ex-Hammerhead, ex-Vengeance, Ayreon, jelenleg Elegy) egyik projectjeként működik. Zenésztársakként Stephan Lill (gitár-Vanden Plas), Casey Grillo(dob-Kamelot), Jan Bilisma (bőgő-Vengeance), valamint Joshua Dutrieux (billentyű-Elegy) van jegyezve a borí­tón. A zene progresszí­v power metál. Az album dalai a lí­rai lassúságú daloktól az egész poweres durvulatokig szinte minden dinamikai elemet felvonultatnak. Talán ilyennek is kell lennie egy prog albumnak (ha-ha). A zene erősen táplálkozik keleties hangulatokkal, tehát nálam eleve nyolcasról indul (ha-ha). Már a cd eleje egy monumentálisabb intróval indul (kb két perc), ami után egyből beindul maga a szám. Tehát nincs intró külön jegyezve, együtt van a számmal. Amúgy is már kezd tök uncsivá válni, hogy minden album intróval indul. Az első track egy gyorsabb szerzemény, amolyan Symphony X módra. Az album további részében is érezhető ez a hatás. A második, Spirit of kindness egy kissé musical-esre sikeredett, kissé szellősebb dallamszerkezettel. Nem rajongtam sose Ian hangjáért, és itt is érzem, hogy egy erősebb, tisztább, határozottabb hang inkább megállná a helyét. Kicsit olyannak tűnik, mint amikor Dave Mustaigne megpróbált énekelni (ha-ha). Na persze Ian jobb adottságokkal rendelkezik, de a mostani élvonalban már a 17 éves finn skacok is simán leénekelnék. A harmadik tétel (The Ark) hangulata leginkább a Royal Hunt, Ayreon dolgaira emlékeztet. Egyébként az emlí­tett három zenekar hangulati világa erősen észrevehető ezen project dalain. Zeneileg ez a tétel is tök rendben van. A következő szám (Lost Empire) egy roppant hangulatos bevezetővel indul, majd átcsap egy prog-rock átvezetőn keresztül egy igazi prog- power hangorkánná. Ez jön be eddig a leginkább. Néhol kissé szellősebb, de azért üt. Itt nagyon ügyesen kombinálják a poweresebb verzéket a rockosabb refrénnel. A szám végére pedig egy igazi progos szintiprütyit illesztettek. Nem venném tovább sorba a számokat, a lemez végéig garantálva van a minőségi progresszí­v zenemassza. Itt-ott megfigyelhető furcsaságok: ügyes női kórus/háttérének, a Reductio Ad Absurdum lehet találni egy kis Queen-es kórust, az epikusabb Beyond the gateway... dalban pedig találkozhatunk Sascha Paeth (ex Angra, Shaman) énekessel. Összegezve: ez egy nagyon ügyesen megí­rt album, változatos ritmusokkal, dinamikai sokoldalúsággal, kí­gyózó keleties témákkal, kórusokkal, monumentális betétekkel. Aki kedveli Ian Parry orgánumát, és imádja a "felhasználóbarát" progresszí­v metált, az nem fog csalódni ebben a jólsikerült projectben. Ian hangja nem mondható bámulatosnak

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások