KHYMERA - The Greatest Wonder
írta JLT | 2008.02.14.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Khymera "project" harmadik részéhez érkezett a 2008-as év elején. Azért is használom a project szót, mert a tagoknak van saját bandája. Az elképesztően tehetséges, multifunkcionális fenomén, a csapat zenei agya, vezetője Daniel Liverani működteti az Empty Tremor nevű zenekart, valamint tavaly jelentkezett a Genius "opera" harmadik részével. Daniel egy zseniális zenész, minden hangszert meg tud szólaltatni, ami a keze ügyébe kerül. És nem utolsó sorban sokoldalú, tehetséges dalszerző is. Ezt eddigi produktumai ékesen bizonyítják. Az énekesi feladatokat ismét a Pink Cream 69 basszusgitáros Dennis Ward látja el. Nem is akárhogyan. Nem volt könnyű helyzetben Dennis, hiszem a csapat első albumán még a legendás Steve Walsh énekelt, és utána dalolni nem éppen hálás feladat. Ám Wardnak megvannak azok az a képességei, amikkel tökéletesen tudja pótolni elődjét. Rendelkezik a dalokhoz szükséges hangterjedelemmel, egyedi orgánummal, és tökéletes, érzelem teli előadás móddal. Nála tökéletesebb vokalistát nehezen talált volna Liverani. A banda másik két tagjának kiválasztása is jelzi, hogy van füle a mesternek a jó képességű zenészek megtalálásához. A fiatal gitáros Tommy Ermolli már ez előző korongon is érett produkciót nyújtott és ezt most még meg is fejelte. A melodikus rock zene az aor rockhoz hasonlóan "dalnok függő", hiszen az érzelmes előadásmódú éneklésen van a fő hangsúly. Ám az igazán jó dallamos rock bandák esetében a zenei részek, és a hangszeres szekció is emlékezeteset nyújt. Így teszi ezt a Khymera, melyben nagy szerepe van Tommynak. A dobos, Dario Cicciono is maximálisan jól teljesít, régi társa már Liveraninak, Ő dobolt a Genius trilógiában, és ezek mellett a Twinspirits és a Maindream nevű bandákban is a mester oldalán zenélt. Egyébként Tommy is tagja volt a két utóbbi bandának. Tehát egy összeszokott, rutinos brigáddal állt neki a jó Daniel, hogy elkészítse a zenekar harmadik lemezét. Az első két korong remekül sikerült, nem is maradt visszhangtalan, különösen Itáliában és Svájcban értek el sikereket, így némileg nagy elvárással kellett szembe nézni a bandának. Ám a főnök a már megszokhatta ezt, és bátran ki jelenthetjük, hogy a The Greatest Wonder sem marad el elődjeitől. Zeneileg ugyanazt az aor/melodic rockos vonalat viszik tovább a srácok, amit elkezdtek. Kellemes, magával ragadó énekdallamokkal, a hozzájuk tökéletesen passzoló zenei elemekkel. Rendkívül egységes összképet alkotnak az album dalai. Persze jogosan lehet olyan érzése az embernek, hogy ezeket a megoldásokat már hallhatta párszor, de a lényeg, hogy maximálisan élvezhető lemezt hoztak össze a srácok. A dalok nagyon könnyen befogadhatóak, talán nem sértő, ha azt mondom, hogy elég rádió barát szerzemények születtek. De azért nyálasnak, csöpögősnek nem nevezném őket. Elég hosszadalmas lenne a nótákról egyesével referálni, mindegyiknek megvan a maga szépsége. Leginkább a csodás énekdallamok, a fogós refrének maradtak meg bennem, de olykor egy ötletes szóló, egy-egy szép billentyűs aláfestés, hol egy változatos dalszerkezet fogott meg. 3 nótát azért mindenképpen kiemelek, mert azt hiszem, megérdemlik. A Since You Went Away igazi sláger. A dal hallgatása közben tehetünk egy kis időutazást a 80as évek zenei világába. Ward hangja egész egyszerűen szárnyal, ahogyan énekel az egyszerűen csodálatos. Egy másik nagyon jó szám a lemezen, a No Sacrifice. Egy erős riffel indul a dal, ami egy vérbeli hard rock bandának is becsületére válna, ám a nóta azért megmarad a dallamosabb vizeken. Tényleg olyan érzésem van, mintha valamelyik régi nagy bandát hallanám. A záró tétel mellett sem tudok szó nélkül elmenni, melynek címe The Other Side . Itt is uralkodik Dennis meseszép hangja, nagyon élnek a dalok az Ő tolmácsolásában, azt hiszem elmondható, hogy beleadta a lelkét is az éneklésbe. Daniel zongora játéka és Tommy szólója is maradandó emlék.
Legutóbbi hozzászólások