Angtoria: God Has A Plan For Us All
írta Philosopher | 2008.01.30.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Komoly párkapcsolatban élők biztos sokat törik a fejüket azon, hogy hogyan alakítsák zenei kultúrájukat, ha a kedvesük nem azt a zenei irányzatot szereti, amit ők favorizálnak. Velem is valami hasonló a helyzet, hiszen a feleségem mindennek mondható, csak éppen metal zenét szeretőnek nem (sajnos), sőt, nem dobog benne a metal rajongókat átjáró szenvedélyes kapcsolat a zenével. De mégis mi a teendő, ha habitusban ilyen különbségek vannak és mi mégsem akarunk lemondani a jó öreg metal-ról? Nos, az ilyen helyzetekre találták ki az olyan bandákat, mint például a Sarah Jezbel Deva által életre hívott Angtoria. Sarah nevével, illetve hangjával a keményebb zenéket kedvelő rockerek már találkozhattak a Therion, Cradle Of Filth vagy Mortiis kiadványokon. Ezen együttesek főcsapását kiegészítendő hangját csak hangulatfestő jelleggel használhatta, mígnem úgy gondolta, hogy éppen ideje lenne egy önálló kiadvánnyal színesíteni az epikus-szimfonikus metal szintér mostanság kissé elhanyagolt női énekkel operáló részét. 2001-ben találkozott először Sarah és Chris Rehn (Abyssos) egy koncerten, amiből később barátság kerekedett. Hamar észrevették, hogy a zenéhez való hozzáállásuk nagyban hasonlít, és mindketten éppen egy orchestrás albumon gondolkodtak. A közös munka kezdetét vette, Chris írt 5 számot, amire Sarah szövegeket szerzett, majd 2002 novemberében kiadtak ezekből egy EP-t a Chis tesója által vezetett Virtual Symphony stúdióban. A visszajelzések igazán jók voltak erre a demóra, de nem kaptak ajánlatot kiadóktól, mivel ekkortájt a kétszemélyes project még valami operás-mozis-rockos-atmoszférikus ötletekben gondolkodott. Úgy döntöttek, hogy felépítenek egy bandát az elgondolásuk köré, azzal a kisebb változtatással, hogy elmozdulnak jobban a metal felé, és élő fellépésekre is képessé teszik a bandát. 2004 elejére megszületett még egy demó, amin már Chris tesója Tommy is szerepelt, mint tag. Ezzel megszületett az Angtoria, mint zenekar. Az erőfeszítések rengeteg pozitív visszajelzéssel jártak és 2005 novemberében sikerült összehozni egy szerződést a francia Listenable Records-al, ami után 2006 áprilisában végre megjelenhetett a God Has A Plan For Us All debütalbum. Az albumra olyan vendégeket is meghívtak szerepelni, mint például Dave Pybus (Cradle Of Filth), Aaron Stainthorpe (My Dying Bride), Rikard Andersson (Space Odyssey, Majestic, Time Requiem), vagy Martin Häggström (Moahni Moahna/Zool). Számomra az album két nagy pillanatát a kezdő I Am Calling és a középrészben lévő Deity Of Disgust adja. Mindkettőben kiemelkedő a project vázának tekinthető énekstílus, ami az alttól egészen a szopránig minden lépcsőben érzékien hangsúlyos szerepet kap. Sarah hangjával kackiás könnyedséggel, játékosan tálalja a technikailag nehezebben kivitelezhető keleties hajlításokat, kimérten, jól érthetően, artikuláltan énekli a szöveget, ami még csábítóbbnak festi le a megszólaltató alakját (aki valljuk meg őszintén, eléggé a nehézbombázó kategóriába tartozik). Említést érdemel még Kylie Minogue Confide In Me feldolgozása, ahol is egy kis plusz erotika is érzékibbé teszi az album egészét. A zenében a legmeggyőzőbb a nagyzenekari megoldások tömkelege. Rendkívül színessé teszi az amúgy - legjobb szándékkal is csak - középszerű nótákat. Viszont ezzel a "turbóval" a "középszerű" áttendál a "jó, emlékezetes, szórakoztató" kategóriába. Amúgy néhány helyen elég komplex dolgokat sikerült megkomponálniuk a srácoknak, aminek hallgathatóságát a középtempós tételek lassabb folyású éneke könnyebbé teszi.
Legutóbbi hozzászólások