The Project Hate MCMXCIX - In Hora Mortis Nostrae

írta Philosopher | 2008.01.05.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Stormvox Records

Weblap: www.theprojecthate.net/

Stílus: Death Metal / Industrial / Gothic / Symphonic Metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Jörgen Sandström: démoni hangok Jonna Enckell: angyali hangok Petter S. Freed: gitár Michael HíĽkansson: basszus Mojjo: dob Lord K. Philipson: gitár, programmings, keyboards, serpents and backing vocals Backing vocals: Joakim Widfeldt (track 3), Matte Borg (tracks 1 and 3), Morgan Lundin (tracks 1, 3, 4 and 6), Rickard Alriksson (all tracks), Robban Eriksson (tracks 1 and 5), Tommy Dahlström (track 6), Tyra (track 5), Vicious Art
Dalcímek
1. Annihilation Of All That Is Holy 2. Crawling Through The Infinite Fields Of Carnage 3. Serenades Of Rotten Flesh 4. For Our Name Is Chaos Eternal 5. Tear Down The Walls Of Heaven 6. And Damnation Is Forced Upon The Weak 7. The Innocence Of The Three-Faced Saviour
Értékelés

Kérem szépen, ebben az albumban minden benne van, amit már réges-rég vártam a death-metal műfajtól. A vágyam csak annyi volt, hogy egy albumot végighallgatva olyat tudjak mondani, hogy "igen, véleményem szerint ez egy nagyon eltalált mód a műfaj továbbgondolására, a TOVÁBBFEJLŐDÉSRE". Ha mást nem is nézek, csak a számok hosszát, már vakargatom a fejem, hiszen nincs olyan tétel ezen a death albumon, ami 8 percnél rövidebb lenne. (Bizonyára sokan emlékeznek anno egy Scum nevű albmura még '87-ből asszem, ahol ez ugyancsak nem volt jellemző :D). Aztán vannak itt még stí­lusidegen elemek is, úgymint sok sampler, sok szinti, meghatározó női ének, gépies zörejek ala industriale... Van egy dolog azonban, amin egy igazi death bandának nem "illik" változtatni, ez pedig a szövegvilág. Hmmm, vessünk csak egy pillantást a számcí­mekre! Igen. Csalódás kizárva! 😉 És persze azzal sem árulok el titkot, hogy ezek a "beteges" cí­mek ugyancsak "beteges" versecskéket rejtenek magukban. Ugyan nem mondom magam egyik felekezethez tartozónak sem (se nem fekete - se nem fehér), de kifejezetten szimpatikus az a szí­npadias megfogalmazás, ahogy a kereszténység elleni kirohanásokat megfogalmazzák ezekben a barátságos tételekben, felhasználva Jonna Enckell kisasszony csodálatos hangját (mint angyal a pokolban) Jörgen Sandström-el kontrasztba állí­tva. Olyan jókedvvel hallgatom meg újra-és-újra ezt az albumot, mintha valami játékos Gamma Gay, vagy Hellóvén albumot morzsolgatnék a hallójárataim között, holott itt igen kemény - morcos - középtempós tételek sorakoznak, néhol kissé gyorsabb tempóra váltva. Ahogy Shrek mondaná ez a zene olyan, mint a hagyma: olllllan réteges...és valóban, ez a zene többrétegű és sok-sok hallgatás után is talál benne az ember meg-megbúvó "dallamokat". A maga nemében még progresszí­vnek is nevezném. Meg szimfonikusnak is néhol. Meg "nagyon" indusztriálisnak, amit szokni kell. Ok, nem egy Die Krupps (hála a jó Istennek), de azért vannak benne csúnyán monoton samplerek, amiről inkább egy szétnarkózott afterparty jut eszembe, de nem a death metal. Mint emlí­tettem, szokni kell. A csattanó még hátra volt, ugyanis fogalmam nem volt róla, hogy mi ez a zenekar, csak egész véletlenül futottam velük össze. Nos a csapat még 98-ban alakult - és itt a meglepi - Lord K. Philipson (Leukemia, House of Usher, Lame) és Jörgen Sandström (Entombed, Grave, Vicious Art, Krux) kooperációjából. A jelen albumon még megtalálható az a Michael HíĽkansson, aki nem kis meglepetést okozva az Evergrey-ből távozott...jah, csak nehogy elfeledjem: az albumon Dan Swanö dolgozott...

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások