Impellitteri: Crunch 2000

írta garael | 2005.11.26.

Megjelenés: 2000

 

 

Kiadó: JVC Victor

Weblap: http://www.rapture.net/impellitteri/

Stílus: heavy/power metal

Származás: USA

 

Zenészek
Chris Impellitteri - gitár, vokál Glen Sobel - dob Ed Roth - billentyűs hangszerek Rob Rock - ének James Amelio Pulli - basszusgitár
Dalcímek
Beware Of The Devil Slay The Dragon Wasted Earth Freak Show (japán kiadáson nincsen ) Wake Me Up Fear No Evil Spanish Fire Turn Of The Century Speed Demon (+ a japán kiadáson a 'Forever Yours' és a 'Texas Nuclear Boogie')
Értékelés

Mit tehet az az ateista kritikus, ki a realitás béklyóiban vergődve nem tudja imádatát semmifajta istenségre kivetí­teni, ám a tökéletességgel való találkozáskor érzelmeit képtelen a puszta logika földhözragadt erejével levezetni? Nos, ilyenkor aztán elgondolkodik, hogy az emberi léleknek talán tényleg szüksége van azokra a rejtett zugokra, melyek az irracionalitás felszabadí­tó hatásával kioltják a felgyülemlett feszültséget (bocs, ez kicsit private gold-osra sikerült), s a lélek labirintusában a művészet, jelen esetben a zene jelenti Ariadne fonalát eme kicsiny rejtekhelyekhez. Adva van tehát a kritikus személyének a tökéletességet jelentő heavy metal album, melyről kritikát kellene í­rni. A jelzők azonban, melyeket használni szeretne, olyannyira jelentéktelennek, és tartalom nélkülinek tűnnek a papí­rra vetve, hogy elbátortalaní­tják jelen sorok í­róját. Csodálatos énekes, remek gitáros, nagyí­vű dallamok, modern bika riffek-ezek a jelzős szerkezetek nem fejezik ki a szubjektumra kiváltott hatást, melyet mások talán nem is értenének. Hisz oly nehéz felfogni, kinek mit jelent egyáltalán az a szó, hogy tökéletesség. Nekem mindenesetre a heavy metalban ez az album. Impellitteriék a dallamos amerikai metal heavy, és a szigorú modern power riffelés olyan szintézisét teremtették meg, melyet azóta sem sikerült túlszárnyalniuk. Mí­g előző albumjaikon inkább a neoklasszikus gitármenetek voltak a dominánsak, addig itt Impellitteri mester a modernebb és keményebb zenék irányába - Pantera - fordulva egyszerűsí­tett a gitártémákon, és a virgák helyett a precí­z döngölésre helyezte a hagsúlyt, némi elektronikát és indusztriális betétet csempészve be az alapvetően klasszikus heavy metal témákba. Ezekre ültette aztán rá azokat a jellegzetes dallamokat, melyek gyökerei valahol a floridai hard rock paradicsomban ( vagy inkább narancsban?) eredeztethetőek , ám minden túlzott szentimentalizmust és felesleges érzelmességet kiirtva egyfajta modern zenei Jekyll és Hyde ambivalenciát teremtve. A számok közül talán a Slay the dragont emelném ki, mely súlyos, vontatott témájával eddig sosem tapasztalt mélységet hozott az Impellitteri zenéjébe, és az elektronikával kacérkodó Fear No Evil-t, melyben a Rob Zombie-ra emlékeztető indusztriális döngölésre fektet a másik Rob klasszikus énektémát.

Pontszám: 10 Alapmű

Legutóbbi hozzászólások