2005.08.27 Koncert: Keleti Front

Több szempontból is nagyon vártuk ezt a napot. A 2004.05.01. 00. 00-ai jelképes határbontás alkalmával már járt Szlovákiában a zenekar (a nagykövesdi koncert), de ez most valami másnak igérkezett. Köztudomású, hogy a Republic hatalmas tömegeket képes mozgósí­tani és ráadásul, ha ez épp a Felvidéken van, akkor ez most sokkal jelentősebb eseménynek í­gérkezett. Kezdő vidéki zenekarként minden nagyobb lehetőséget ünnepként élünk meg, de ez alkalommal különösen ösztönzött bizonyí­tási vágy, nem csak a közelmúltban történt személyi változások miatt, hanem azért is, mert hamarosan kiadni tervezett második albumunk zenei anyagát is tesztelni szerettük volna. Mintha minden ezt segí­tette volna. Verőfényes nyári idő, semmi gond a határon, csodálatos szí­npadi környezet (úgy nézett ki, mint egy hegytetőre épí­tett ókori amfiteátrum), nagyon kedves szervezők, profi hangosí­tás és fénytechnika, profi technikusi gárda. Zsúfolásig megtelt a nézőtér és már sötétedni kezdett, amikor 19. 30-kor elkezdtük a bulit. A több ezres tömegben itt-ott felvillant egy -egy magyar zászló és egyenruhás szlovák rendfenntartó. A közönség lassan kezdett felmelegedni. A számukra ismeretlen zenekar ismeretlen számait hallgatva, több idő kellett a jó hangulathoz, mint amikor régi befutott slágereket játszik az ember. Aztán egyszer csak eljött az igazság pillanata. Felhagzott a "Magyar Mese". Történt valami ebben a pillanatban, amikor István énekelni kezdte: Hős vezérek, nagy királyok, Annyi dicső nemzedék, Fiaiknak megőrizték, Ezt a Kárpát-medencét...................................... Hí­v a nagyvilág, de büszkén vállalom, Itt születtem és itt az otthonom, Magyar vagyok én, enyém ez a föld, Ápol s eltakar, a piros, fehér, zöld. Hirtelen bekapcsolt egy áramkör, a zene hangjai által létrejött a kapcsolat a szí­npad és a nézőtér között és szinte tapintható volt a szeretet, az egymásra utaltság érzése. Pillanatok alatt megtelt a küzdőtér és lobogni kezdtek a magyar zászlók. Csodálatos érzés volt. Az ezt követő 100 LE, és a ráadásként felhangzott Belvárosi Kávéház Blues már igazi forró koncerthangulatot teremtett. Rövid átállás után lépett szí­npadra a magyar sztárzenekar a Republic együttes. Hamupipőke felpróbálta a cipőt, megérett a szőlő, repült a bálna, ültünk az árokparton, megráztuk a fát, hazát választottunk magunknak és játszottunk egy kicsit a tűzzel. Sokan próbálták már elmézni, hogy a mi a Republic sikerének a titka. Beszéltek az igényes hangszerelésről, a tökéletes hangszertudásról, a beépí­tett népzenei elemekről, a stúdióhű hangzásról, a számok épí­tkezéséről is, de van valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni, az a kontaktus, az a szeretet, ami a közönség felől áramlik a szí­npad felé, és ami lesugárzik onnan. Ez a valami, ez a csoda, ezen a koncerten különösen jelen volt. Szerencsés volt, aki átélhette, és bátran állí­tom, hogy jó volt magyarnak lenni ezen az estén itt, ezen az etnikumi feszültségekkel terhelt vidéken. Köszönjük ezt a lehetőséget és ezt az élményt Abella Miklósnak, a Republic együttesnek, a technikusi gárdának, a szervezőknek és nem utolsó sorban a csodálatos közönségnek