2005.09.17 Koncert: MACHINE MEN/SONATA ARCTICA

Tomka:

Amikor kiderült, hogy a Sonata Arctica első európai "headliner" turnéján Budapestet is útba ejti, nagyon megörültem, mert már kétszer is volt szerencsém a fiatal finn csapathoz, és mindkét alkalommal (2003-as Sziget fesztivál, és 2005-ben a Nightwish előzenekaraként) nagyon jó kis, hangulatos koncertet adtak. A jegyre nyomtatott infoval ellentétben sajnos a Symphorce nem tette tiszteletét a Wigwamban, amit nagyon sajnáltam, egyrészt (ha vlki esetleg nem tudná) mert a torokisten Andy B. Franck projectje a Brainstorm mellett és ahhoz hasonlóan nagyon igényes és szí­nvonalas power metalt játszanak, másrészt mert eddig csak project szinten léteztek és ez az első turnéjuk. Szerencsére azonban, talán mivel Andy nagyon szereti a magyar közönséget és viszont, ami (egy kis nagyképűséggel szólva) érthető is, október végén az Akela II. Forr-A-Dalom fesztiválján 2. főzenekarként a Symphorce mégiscsak koncertezni fog Pesten, remélem mások örömére is. A másik előzenekar a szintén finn Machine Men volt, akikről eddig bevallom nem hallottam semmit, utána olvasva a csapatnak szinte mindenhol a Dickinson szólóalbumokhoz hasonlí­tják a zenéjüket, amit megcáfolni és megerősí­teni sem tudok, mivel sajnos nem ismerem ahhoz eléggé Dickinson mester szólómunkásságát. Mire kb. fél 9 tájban megérkeztünk a Wigwamhoz, már erős teltház fogadott minket, és várakozásommal ellentétben sorba se kellett állni, úgyhogy valószí­nűleg a meghirdetett 8 óránál hamarabb nyitották ki az indiánsátor kapuit. (A Wigwamról zárójelben csak annyit, hogy szvsz sajnos még mindig nagyon drága és a securityk se lettek kedvesebbek) Nemsokára bele is kezdett a Machine Men közel fél órás programjába. Nekem nagyon egybefolytak a számaik, de nem akarom lehúzni a produkciójukat, mivel annyira nem ismerem a bandát, azt viszont el kell ismerni, hogy az énekes tényleg jó orgánummal rendelkezik. A hangzásra már ekkor sem lehetett panasz, minden hangszer rendesen szólt, az ének se volt halkra véve, ami általában a leggyakoribb hiba szokott lenni. Setlist:
Falling
Betrayed By Angels
The Gift
Dream & Religion
Silver Dreams
Apathy
Man In Chains
Victim

Ezután végre következtek a power/speed metal finn (fél)istenei, ha lehet í­gy mondani, mivel (pláne) az új Stratovarius album ismeretében talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a srácok túlnőtték taní­tójukat, és megérdemelnék, hogy ne csak a Nightwish előzenekaraként tudjanak megtölteni egy Pecsát. Összességében el lehet mondani, hogy egy teljesen profi, pörgős produkcióval rukkolt elő a csapat, mindössze 2 negatí­vumot tudok felidézni a nagy tömegen kí­vül: a szinti halványabban szólt, amikor épp nem szólózott, ill. nagyon keveset játszottak. A tiszta játékidő kb. 1 óra 10 perc körül mozoghatott, ami valljuk be, nagyon kevés, pláne ha pl. a Dream Theater 3 órás programjához hasonlí­tjuk, és ha máshol nem is, de itt mindenképp többet kellett volna játszaniuk, tekintve, hogy Pesten és Bécsben nem lépett fel a Symphorce. Ami még nem volt szimpatikus, hogy a netre felkerült, a turné korábbi állomásán játszott setlisten semmit nem változtattak a srácok, í­gy az egyetlen "meglepetést" a Potpurinak elkeresztelt szám jelentette, ami több számból és szólóból összeállí­tott "mix" volt, aminek a gerincét az első albumukat lezáró Destruction Preventer képezte, jobban mondva ez a szám volt a Potpuri eleje és vége, közötte pedig igazi örömzene volt. Érdekes volt még, hogy eljátszották a csak egy maxin (ill. a japán Takatalvi MCD-n) szereplő Dream Thieves-t is, ám a relatí­v kicsi, de lelkes közönség ezt is kitörő örömmel fogadta. A közönség egy percre se pihenhetett meg, ugyanis a program gerincét olyan pörgős számok adták, mint a Misplaced, a Victoria's Secret, Weballergy, Black Sheep, Don't Say A Word, és az elmaradhatatlan, közönségénekeltetős The Cage, de az olyan régi nagy klasszikusok is nagyot ütöttek, mint a Replica és a csodálatos/zseniális My Land. Tony végig lemezminőségben énekelt, hihetetlen jó volt hallgatni. Amit sajnáltam, hogy az új lemezről nem játszották az agresszí­v és zseniális, zúzós Wildfire-t, sztem ez élőben nagyon nagyot üthetett volna (kérdés, hogy ezt is visszatudta volna adni Kakko élőben), ill. a mintegy 8 perces, monumentális White Pearl, Black Oceans-t. Azt hiszem, hogy azok közül, akik ott voltak a Wigwamban ezen az esős szombaton, senki nem fog panaszkodni az elhangzott produkcióra. Én már most várom a következő Sonata koncertet, remélem, hogy akkor többet fognak játszani, és egy teltházas Pecsában találkozhatunk majd velük legközelebb. Setlist:
Intro
Misplaced
Blinded No More
Dream Thieves
Victoria's Secret
Broken
Weballergy
Replica
My Land
Black Sheep
-------------------------
Potpuri
Last Drop Falls
Don't Say A Word
The Cage

---

Crusader:

A szeptember 17 í­géretes napnak í­gérkezett, és nem okozott csalódást. 20h -kor már csak enyhén tolakodva lehetett megközelí­teni a szí­npadot és környékét. De persze azért a szí­npadtól jobbra lévő pultig sikerült eljutni, ahol metal muzsika nagyszerű hangjait sörök társaságában élveztük. Jó volt látni, hogy szép számmal képviseltették magukat az idősebb rockerek.

A Machine Men nyitotta a bulit. A srácok nem tagadják, hogy zenéjük alapvetően Dickinson szolóalbumok hangulatát idézi megspékelve egy kis Queensryche -al. Számomra erősen bejövős zene, hiszen a fent emlí­tettek is a kedvenceim táborát erősí­tik. A hangzás kifejezetten jó volt. Az énektémák jól érvényesültek, tisztán kijött Antony Dickinsonos orgánuma. A szí­npadon is otthonosan mozgott, jól mozgatta a közönséget. Profi előadás volt, az Apathy, a The Gift, és a Fallen koncerten még jobban üt mint a stúdió albumokon.

A Sonata egy nagyon jó pörgős, lendületes programot nyomott el ugy kb. 90 percben. A számomra rövid program hangzásban is hagyott némi kí­vánnivalót maga után. Az éneksávokra elkellett volna még egy kis plussz, a szintire ugyszintén. A szinti háttérbe kerülése a szigeten lévő fellépésükre is jellemző volt. A szoló részeknél szépen szólt, de a zenei összhatásból hiányzott. Ennyit a negatí­vumokról. A jól összefogott müsoruk, szépen átölelte eddigi munkásságukat. Tony varázslatos hangja, és a fantasztikusan megkomponált dalok élőben is magávalragadják a hallgatót, és késztetik headbangerelésre. A Replica -t és a Broken -t már mindenki együtt énekelte, a Misplaced alatt a lába annak is mozgásra kelt aki addig csak mereven ácsorgott. Egyszóval remek buli volt.