My Dying Bride: The Ghost Of Orion

írta Hard Rock Magazin | 2020.03.18.

Megjelenés: 2020

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.mydyingbride.net/

Stílus: doom metal

Származás: Nagy-Britannia

 

Zenészek

Aaron Stainthorpe – ének
Andrew Craighan – gitár
Lena Abé – basszusgitár
Shaun MacGowan – billentyűs hangszerek, hegedű
Jeff Singer  dobok

Jo Quail – cselló
Lindy-Fay Hella – ének (The Solace)

Dalcímek

01. Your Broken Shore
02. To Outlive The Gods
03. Tired Of Tears
04. The Solace
05. The Long Black Land
06. The Ghost Of Orion
07. The Old Earth
08. Your Woven Shore

Értékelés

Az 1990-ben Halifax városából indult My Dying Bride mögött hosszú út áll. A kezdetektől úttörői a death / doom metalnak nevezett műfajnak, ami mellett – a kortársaikkal ellentétben – végig ki is tartottak. Minden albumuk más, de mindegyik kiváló, tele vannak emlékezetes melódiákkal és szépséggel. Mert bármilyen furcsán is hangzik, de ez a zene annak ellenére is szép, hogy végig derékig jár az elkeseredés és a bánat mocsarában. Persze, hogy ezt a szépséget meghalld, kell egy bizonyos lelkiállapot. Kell egyfajta kötődés a dolgok sötét oldalához és kell némi bátorság is, hogy szembe tudj nézni azokkal a gondolatokkal, érzésekkel, amelyeket a zene hoz elő belőled. Ezekben a sötét időkben akaratlanul is beleképzeled magad a dal által mesélt történetbe, és ebben az esetben ez akár lehet egy olyan szörnyű tragédia is, amin a zenekar frontembere, Aaron Stainthorpe átesett az elmúlt öt évben. Az énekes ötéves lányánál ugyanis daganatot diagnosztizáltak, aminek hatására fel is függesztették működésüket, hogy Aaron a lánya mellett legyen a legnehezebb és legszörnyűbb pillanatokban. (Szerencsére a kislány már jól van és gyógyultan éli mindennapjait.)

Ilyen előzmények mellett nem csoda, hogy a remekül sikerült ’Feel The Misery’ után öt hosszú évet kellett várni a ’The Ghost Of Orion’-ra. Időközben a felállás is módosult, Calvin Robertshaw újra távozott a zenekarból, valamint Jeff Singer érkezett a dobok mögé. Ezen történések szerencsére nem tudták megtörni a lendületet és elkészülhetett a zenekar tizenharmadik albuma. Nem meglepő, hogy ez az album is kicsit más, mint az előzőek, de mégis színtiszta My Dying Bride.

A ’The Ghost Of Orion’ valamivel emészthetőbb lett, mint a korábbi művek. Persze itt nem arra kell gondolni, hogy vidámabbak lennének, csak sokkal kompaktabbak a dalszerkezetek, jól elkülöníthetőek a részek és talán egy kicsit felszabadultabbak. Andrew Craighan továbbra is mestere a remek riffeknek és óriási melódiákkal pakolta tele a dalokat. Sír a kezében a gitár.

Muszáj kiemelnem Jeff Singer munkáját. Remek és színes játékával a leglassabb és legmonotonabb részeket is élettel tudja megtölteni, ezért egy percig sem unatkozik az ember. Hihetetlen érzékkel találja meg az egyensúlyt, meg sem próbálja túljátszani az adott dalt.  

Aaron az énekdallamok terén nagyot lépett előre, most sokkal több a valódi éneklés és kevesebb a dallamos beszéd, amit megszokhattunk tőle a hörgés mellett. Szerencsére azért az extrém énekből is akad annyi, amennyit megkívánnak a dalok. A korong rendkívül erősen indul a Your Broken Shore-ral.

Meglepően slágeres és könnyen emészthető, persze csak MDB mércével, mert azért lehúzza a keserűség mocsarába a gyanútlan hallgatót. Ahogy telnek a percek, úgy lesz egyre súlyosabb a korong. A Tired Of Tears minden hangja fájdalommal van megtöltve. Itt Aaron azokról a könnyekről mesél, melyeket a lánya életéért vívott küzdelem során hullatott.

A The Solace-ben Lindy-Fay Hella (Wardruna) csodálatos hangját hallhatjuk. A dal különlegessége, hogy a gitárt csak ének kíséri és ezáltal sokkal súlyosabb és nehezebben hallgatható, mint egy szokványos dal. Lindy-Fay csodálatosan énekel, ezáltal egészen különleges hangulatot kölcsönöz a dalnak. Az egyik legnagyobb kedvencem a The Old Earth. Kiválóan felépített eposz, amely monumentális hangulati ívet jár be bő tíz perce alatt.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások