Abel Label: Blues Overthought

írta Bigfoot | 2020.01.24.

Megjelenés: 2019

 

 

Kiadó: szerzői kiadás

Weblap: https://abellabel.bandcamp.com/

Stílus: blues, funk, soul

Származás: Magyarország

 

Zenészek

Mihalik Ábel – ének, gitár, basszusgitár, mandolin, billentyűsök, ütősök
Lee Olivér – gitár
Éles Gábor – ének, gitár,
Csadó Attila – gitár
Kolta Gergely – basszusgitár
Takács”Jozzy”József – gitár
Jánosi „Cicó” Szabolcs – gitár
Bokodi Bálint – ének
Nádor Dávid – ének
Méhes Adrián – ének
Jónás Vera – ének
Szabó Árpád – hegedű
Domján Gabi – basszusgitár
Angyal Ákos – rap, szájharmonika
Paczári Viktor – basszusgitár
Meggyes Ádám – trombita
Kováts Gergely – tenor szaxofon
Élő Márton – pozan
Pintér Zsolt – ének, akusztikus gitár, mandolin
Sabák Péter – ének, basszusgitár, nanana
Csókás Zsolt – gitár, nanana
Mészáros Ádám- gitár, nanana
Bubenyák Zoltán- orgona
Bécsy Bence – gitár
Hock Ernő – basszusgitár

Dalcímek
01.Red Meat and Booze 02.Deer in Your Spotlight 03.Trippin' 04.Trade 05.Breathing 06.Bonemiller 07.Gospel Train 08.Pc Dream 09.Through the Storm 10.Blues Overthought
Értékelés

Mihalik Ábelt akkor ismerhették meg a hazai rockrajongók, amikor a Kispál és a Borz, majd pedig a Kiscsillag dobosa lett. Pár éve búcsút mondott Lovasi Andrásnak, és divatos szóval élve szabadúszó lett. Sok zenekarban játszik, melyek közül a legismertebb talán a Nomad formáció. Ez után hozta létre az Abel Label formációt, 2018-ban elkészült a ’Won’t Give A Funk’ album, tavaly év végén pedig kijött a ’Blues Overthought’ is, melyen Ábel zenészbarátaival adja meg saját megfejtését a blues műfajról. Ne egy dögös, tradicionális, gitáralapú anyagra gondoljunk, sokféle zenei vonással megtűzdelt albumot hallunk. Funkos, jazzes, slágeres, ám a gyökerekben ott az ősi műfaj.

Bár Ábel sok muzsikus haverját hívta el a felvételekhez, ő maga is sok hangszert szólaltat meg. Egyértelmű, egy multi-instrumentalistáról van szó, aki mellesleg kiválóan, könnyedén énekel. Nem sokan vállalkoznak arra, hogy gyakorlatilag egyedül vegyenek fel egy albumot. Igaz, szép számú vendégzenész közreműködik, de a zenei alapok egyértelműen Ábel találékonyságát bizonyítják. Szereti az akusztikus hangszereket, a gitárt, a mandolint, vagy a vonósokat, igaz ez utóbbi szekciót nem ő szólaltatja meg.

A szövegeket nem nehéz megérteni, mégis a körülöttünk levő dolgokról szólnak, egyszerű emberi érzésekről, sokan magukra ismerhetnek a sorokban. Vagyis bluesosak ezek is, de nem olyan gyapotföldes, nyersen szexuális, sötét képekkel variáló háromsoros versszakokban íródott rigmusok, hanem sokkal inkább a mai fiatalabb generációt veszik célba. Ráismerünk világunkra, de arra a mindennaposra, ami körülvesz bennünket, tisztán, egyszerűen, világosan megfogalmazott szövegek íródtak angol nyelven. A borító grafikája is ugyanezt a természetességet, vidámságot ábrázolja.

Ez a zene koncertre való. A stúdióban felvett anyag is él, pörög, de élőben nagyon fel lehetne pörgetni ezt az anyagot hosszabb szólókkal, keményebb, gyorsabb ritmusalapokkal. Nagy lehetőségek rejlenek a dalokban, hatalmas hangulat kerekedne a bulikon, az viszont más kérdés, mekkora lehetőség van elvinni egy turnéra a lemezt.

Kortalan muzsika. Nincs meg benne a mai kötelező harsány, túl steril hangzás, a hangszerek is egyszerűen tisztán, de azért kicsit kásásan szólnak, talán ezzel is rámutatnak a zene gyökereire. Nagyon igényes a hangszerelés, a szólókat is nagy műgonddal játszották fel, mégis egy énekcentrikus lemezt hallhatunk.  Ábel nagyon nem egyszerű jazzes témákat vállal be, és játszi könnyedséggel oldja azokat, itt-ott azért kap egy kis segítséget ezen a téren, ez a sokféle énekhang jelentős mértékben színesíti az egyébként is sokszínű palettát. A fúvósok két számban kaptak szerepet – ez a szekció az Irie Maffiából érkezett.

Az alkotó pokoli munkát fektetett az anyagba, mégis spontán módon, játékosan szólnak a dalok, könnyedén jönnek egymás után.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások