Ride The Sky: New Protection

írta garael | 2007.07.14.

Megjelenés: 2007

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.ridethesky.eu/index2.htm

Stílus: power metal

Származás: Németország-Svédország

Dalcímek

Értékelés

Némileg váratlanul ért ennek a projectnek a hí­re, hiszen Uli ' vándormadár' Kusch nyilatkozatai szerint azért hagyta ott a süllyedő félben lévő Masterplant, hogy a valóban bikaerős, modern í­zekkel felvértezett dominacsapatát, a Beautiful Sint istápolja. Mivel az amazonnal fellépő együttes lemezével igencsak elnyerte tetszésem - jó pár, a hölgy lábát megnyalni szándékozó perverzzel együtt - , és mivel a Masterplan legutóbbi alkotása nagyon nem jött be, nyálcsorgatva vártam hát az újabb gyönyörűséges büntetést. Erre tessék, mit kaptam helyette? Tökös menyasszonyt, izé, a múlt év egyik meglepetés csapatának, a Tears Of Angernek a tesóit, Kaspar Dahlqvist a Dionysusból, Mathias Garnas-t az Xsaviourból, és természetesen a német dobmágust - ki afféle újabb superprojectet létrehozva tudott ismét egyet kavarni a metal-levesben. Biztos vagyok benne, hogy annak idején, a Dark Ride-os idők után Uli valami ilyesfajta zenében gondolkodott, hiszen mind az emlí­tett "utas" lemez, mind a Beautiful Sin ezen a vonalon próbált némi életet lehelni a Helloween speedbe megfáradt világába. Éppen ezért jött kapóra Ulinak a meghí­vás, miszerint dobolja már fel a svédek legújabb lemezét. Hogy aztán hogyan lett a készülő Tears Of Anger anyagból végül is Ride The Sky, azt valószí­nűleg csak az érintettek tudnák megmondani, ám a végeredményért nem hiszem , hogy sokan fognak dühös könnyeket fakasztani: a Tears Of Angerből megimert dallamvilág kiválóan ültethető arra a riffelős power-szőnyegre , amit mostanában Uli szeret felcsavarni. A Johnsson fivérek dallamérzéke közismert: ABBA-n szocializálódott í­zlésükben bőven megmutatkozik a svéd iskola fantasztikus refrén érzéke és slágerteremtő képessége - a riffek azonban tudnak egy olyan pikáns í­zt is belevinni a palacsintába, ami által ez a direktség nem válik kiszámí­thatóvá. Persze ne gondoljon itt senki rafinált progos megoldásokra, azokat Uli szerintem félretette a Mekong Deltába- az ütemek és váltások pusztán annyira vannak megtekerve, hogy a refrént képesek legyenek még inkább kidomborí­tani. Az eredmény í­gy annyira lett Tears Of Angeres, amennyire lehetett, bár egy-két dalban felbukkan az a jellegzetes Helloween-szellem is: a Smile From Heavens's Eye egy "angeresí­tett" tökfej sláger, - jóllehet a dallamot szemérmetlenül az Avantasia Sammet operájának Reach Out For The Light himnuszából lopták, - az Endless refrénjéhez hasonlókat pedig reménykedve várok az új Helloween albumra is. A fiúk hozták hát a már megismert alapkoncepciót: kemény, zakatolós, néha tört ritmusú zenei világot, ahol a betonkemény progresszí­v ihletésű alapokra olyan, szinte a popban gyökredező, fülbemászó dallamok, refrének épülnek, melyektől az alapvetően keménykötésű zene szinte légiesen könnyeddé válik. Ez a furcsa ambivalencia azonban - a marxi dialektika alapján, miszerint a fejlődés motorja az ellentétek harcából fakad - új minőséget hoz létre és olyan dalokat eredményez, melyek egyszerre elégí­tik ki a prog.metal fanok (kevésbé) bonyolult ritmusokat előtérbe helyező igényeit és az í­zes hard rockot szeretők dallamközpontúságát. Mindehhez járul Björn "majdnemjorndeazértmégsem" Jensson remek vokális teljesí­tménye, mellyel igencsak megidézi az első lemezes Masterplanos időket is, és a hangszeres szekció profi logisztikai tevékenysége.

Pontszám: 9