KRYPTERIA - BLOODANGEL'S CRY

írta JLT | 2007.07.13.

Megjelenés: 2007

Kiadó: EMI

Weblap: www.krypteria.de

Stílus: gothic-power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Fogalmam sincs, hogyan és minek a következtében akadtam rá a német Krypteria második albumára. Azt hiszem, ez ismét egy tökéletes véletlenszerű találkozás volt. Valahol belefutottam a csapat nevébe és már maga a név felkeltette érdeklődésemet. De lehet, hogy az egészen bizarr lemez cí­m fogott meg (magyarul kb. annyit tesz, hogy a Vérangyal könnye), vagy az énekes hölgy csodás külseje vett rá arra, hogy közelebb is megismerkedjem ezzel a zenekarral. Lényeg, a lényeg, semmit nem tudtam a Krypteria-ról, és mégis beruháztam az albumra. És most a sokadik hallgatás után elmondhatom, hogy remek vétel volt. Sőt, több is, mint remek. Különösebben nem rajongok a gothic metalért, és az ott ténykedő, az opera világból átigazolt énekes hölgyekért, én a Doro féle metal lady-ket szeretem hallgatni. De a Krypteria kí­nai származású tündére (mert Ő jóval több mint egyszerű énekesnő) Ji-In Cho hangja egyszerűen nem megy ki fejemből. A hölgy minden szinten tarolt nálam. Mint már emlí­tettem a hölgy feltűnően csinos, de ami ennél jelen esetben fontosabb, hogy hangja minden eddig hallott énekesnőnél sokkal jobban tetszik. (Na jó, azért Liv Kristine és King Diamond magyar felesége Lí­via azért szintén kedvenceim közé tartozik.) Cho minden tartományban kiemelkedően teljesí­t, meseszép dallamokat prezentál, hallani rajta, hogy magas fokon képzett. Ő nem egy Tarja vagy Simone Simmons, hanem egy tökéletesen egyedi orgánummal rendelkező énekes. Társai is "ügyes" muzsikusok, a ritmus szekció szikár, erős és pontos alapot tesz Christoph Siemons mesteri témái alá. A lemezt hallgatva elmondható, hogy remek gitáros és dalszerző, helyenként igencsak pazar szólókat tálal elénk, és riffjei is ötletesek s noha nem ő találta fel azt a sokat emlegetett viaszt, mégis meg tud ütni (társaival együtt) egy egyedi hangot, ami kiemeli a Krypteria-t a mezőnyből. A lemezt nyitó All Systems Go rögtön egy klasszikus, power metalos gitár témával indul, amiről kapásból az Armored Saint és a Cage ugrik be, de a női ének egészen izgalmassá teszi ezt az amúgy bitang erős, gyors nótát. Headbangelésre igencsak alkalmas! A második szám a The Promise egy lágy zongora témával nyit, amiből egy középtempós, keményen menetelős dal alakul ki, ám amint Cho bekapcsolódik, a dal kicsit szelí­dül, és a refrénben szereplő kórusok kellemes, goth feelinget adnak. A következő, Time To Bring The Pain is bőven épí­tkezik a 80as évek power metal csapatainak hatásaiból. Lüktető, bitang erős dal ez is, Cho mesébe illő dallamaival, S.C. pontos, precí­z dobolásával: különösen a szóló alatti dob-basszus kettős tetszik. A lemez negyedik nótájában a Somebody Save Me-ben, megint előkerül a zongora, ami szép aláfestést nyújt, ennek az í­zig-vérig gótikus metal műnek. Az ötödik dal, ami a Scream cí­met viseli, a nyitó számhoz hasonlóan egy száguldó, bitangul húzós szerzemény, amiben Christoph számomra nagyon érdekes és í­zléses keleties hatású részt is í­rt. A Lost egy kissé különbözik az előző nóták stí­lusától, kissé agyasabb ritmusképletek találhatók benne, amik az újfent előbukkanó kórusokkal adnak egy szép összképet a dalnak. Az Out Of Tears az ötletes riffről lesz és a kissé szaggatott ritmustól emlékezetes, és persze a hölgy már sokat dicsért meseszép hangjáról. Egy rövidke basszusgitár mágiával indul az I Can't Breathe cí­mű mestermű, amiből egy hard rock érzetű nóta bontakozik ki, erre a számra könnyen rámondható, hogy sláger gyanús. Refrénjében felfedezhetők a melodikus hard rock nagyjainak hatásai, mí­g a riff olyan, mintha Uwe Lulis í­rta volna. A következő, The Night All Angels Cry, egy visszafogott, lágy, már-már ballada szerű mű, a basszusgitár megint csak kifogástalanul működik együtt a dobbal, a kórusok a refrén alatt ámulatba ejtők. A lassabb, pihentetőbb dal után, jön ismét egy bomba, amit a csapat Dream Yourself Far Away-re keresztelt. A bomba szó leginkább a kőkemény riffre értendő, már a sokadik a lemezen, ami nekem nagyon bejön. Cho itt nagyon finoman, light-osan énekel, igencsak szép kontrasztot hoztak létre, már ami az erős gitár részeket és a visszafogott éneket illeti, A tizenegyedik nóta egy olyan szerzemény, amiről nem kell sokat rizsálni, be kell lökni a lejátszóba, és rázni kell rá a fejet. Mert erre (is) lehet, nekem nagyon erős Grave Digger-es érzésem van, de természetesen az ének azért feledteti Boltendahl mester senkiéhez nem hasonlí­tható hangorkánját. A lemezt záró At The Gates Of Retribution egy misztikus hangvételű alkotás, ez a dal is ékes bizonyí­téka a csapat fenomenális dalszerző képességének. Nagyon-nagyon érdekes keverék ez a fajta muzsika, ami a heavy és power metal zenei alapjaira épül, és egy fantasztikusan képzett, remek hangi adottságokkal megáldott hölgy énekével keveredik. És ehhez jön a remek hangzás, ami egy német csapattól nem is olyan meglepő. Minden hangszer remekül szól, nem kásás a gitár, nem tompa a dob, minden olyan rendben van, ahogyan lenni kell.

Pontszám: 10