At Vance: VII

írta garael | 2007.07.08.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: SPV Records

Weblap: www.at-vance.com

Stílus: neoklasszikus metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Rick Altzi - ének Olaf Lenk - gitár, billentyű
Dalcímek
1. Breaking The Night 2. Shiver 3. Cold As Ice 4. Victory 5. Friendly Fire 6. Golden Leaves 7. Answer Me 8. Shine 9. Truth 10. Lost In Your Love
Értékelés

Az At Vance-t annak idején talán legsikerültebb albumával, az Only Human-nel ismertem meg: a neoklasszikus í­zekkel felvértezett dallamos heavy metal a maga csodapacsirtájával, Oliver Hartmann-nal rengeteg kellemes percet okozott, melyben ugyanúgy megfért a valódi klasszikusok interpretálása, mint a Rainbow I Surrender-ének zseniális feldolgozása. A csapat lelke a Blackmore-i allűrökkel rendelkező Olaf Lenk nem véletlenül dolgozta fel éppen ezt a számot át: gitárjátéka - no, és csapatvezetési módszerei - igencsak emlékeztetnek a nagy példaképre. A remek album után gyorsan beszereztem korábbi munkáikat is, ám azokról inkább csak a fantasztikus ABBA feldolgozások jöttek be - kí­váncsi lettem volna, ha a Megasztárban egy ilyen hang énekelte volna a metalban tunkolt ABBA alapú riffeket- , az Only Human zseniális dallamait szerintem még megközelí­teni sem sikerült , s a kiváló énekhang ellenére is inkább rutinmunkának tűntek, mintsem kiemelkedő alkotásnak. Oliver Hartmann távozásával sikerült egy újabb "nagyágyút", Mats Leven-t megnyerni a projectnek, a vele készült Evil In You ha nem is érte el, ám sikeresen megközelí­tette elődje szí­nvonalát, a következő, Chained album azonban (joggal) névtelenül süllyedt el a metal tengerví­zében, hogy vele együtt Leven is távozzon (Timur) Lenk hordájából. Kérem, itt fegyelem van! Nem tudom, hogy az ex Velvet Viper gitáros hogyan épí­ti a kapcsolatait, ám minden főnöki allűrje ellenére ismét remek énekest sikerült megnyerni az újabb lemeznek, a Treasure Land-ből érkező Rick Altzi személyében. Altzi tökéletesen képes Levent pótolni: egyrészt hangja igencsak hasonlí­t a svéd torokéra, másrészt dallamtémáival sem kell szégyent vallania, melyek a stí­lusra jelemző érzékenységgel terülnek rá a virga gitár alapokra. Az új album természetesen követi elődjei irányvonalát: neoklasszikus gitárszólókkal megtűzdelt heavy metal, annak minden kellékével és sablonjával. Nincs itt semmi, amit ne hallottunk volna már más albumokon, ám a megszokott í­zeket ezúttal sikerült í­zlésesen tálalni. A VII dallamtémáiban mindenképpen erősebb, mint a Chained volt, s bár a riffekben és a szólókban nem tapasztaltam sok változást - a Malmsteen -i, Rainbow-i jelleg most is ugyanúgy megbújik bennük -, az olyan nóták, mint a gyors Cold As Ice, a kemény Shine, vagy a jól sikerült ballada, a Lost In Your Love az Evil In You szintjére hozzák az albumot. Feldolgozás ezúttal nem készült - én el bí­rtam volna viselni egy újabb ABBA fröccsöt - , ám szerencsére a nóták vannak olyan erősek, hogy meg tudjanak állni a saját lábukon is.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások