Kenny Wayne Shepherd Band: The Traveler

írta Bigfoot | 2019.06.01.

Megjelenés: 2019

 

 

Kiadó: Mascot Label Group

Weblap: https://kennywayneshepherd.net/

Stílus: rhythm & blues

Származás: USA

 

Zenészek

Kenny Wayne Shepherd – gitár, ének
Noah Hunt – ének
Chris Layton – dob
Kevin McCormick – basszusgitár
Jimmy McGorman – billentyűsök
Joe Krown – billentyűsök

Dalcímek

01. Woman Like You
02. Long Time Running
03. I Want You
04. Tailwind
05. Gravity
06. We All Alright
07. Take It On Home
08. Mr. Soul
09. Better With Time
10. Turn To Stone

Értékelés

Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, mielőtt belefogtam a lemez hallgatásába. Nagyon kedvelem Kenny Wayne Shepherd játékát, ám féltem, mert előző lemeze nem tetszett. Túl rádióbarát, túl slágeres volt, a dalok nem ütötték meg azt a mércét, amit vártam tőle. Attól tartottam, hogy ezen a könnyebb úton halad tovább, kevésbé tartva az ellenszéltől.

Néha ezen a lemezen is rásandít populárisabb zenei eszközökre, ám ezúttal megtartotta a fő zenei sodort. Nem hallom azokat a rádióbarát slágereket, mint az előző albumon, amikért lecsesztem legutóbb. Zenészcsapata pedig ugyanaz, mint két évvel ezelőtt.

Nincs szélcsend, Kenny vitorláshajója hullámos vizeken hasít, néha egy kis mennydörgés-villámlással kísérve. A Woman, Like You inkább southern rock, mint blues, igaz, ennek a velejéig amerikai irányzatnak van blues kötődése. Fülbemászó dallam, a gitár markáns, feszes a ritmus. A Long Time Runningban Joe Bonamassa hatása köszön vissza, Az I Want You egy lassú nóta, na, ez már velejéig blues. Kenny gitározása is félreérthetetlenül ezt az irányt célozza meg.  A Tailwind egy ballada, akusztikus gitáron nyugszanak alapjai. A dalszövegből jön a lemez címe is. „Keresztülutazunk azon a valamin, amit életnek hívunk.” – összegezte a gitáros a dal mondandóját és talán az egész lemez fő üzenetét. A szövegek egyébként is súllyal bírnak a teljes albumon. Mert egy zenész mindig úton van. Nem csak a turnékon, maga a zene is egy utazás. Talán a cím erre (is) utal. A Gravity a melodikus vonalhoz tartozik, a We Allright egy gyors blues. A gitár riff hasonló, mint a Led Zeppelin How Many More Times dalában (ők is szedték valahonnan), az énektéma jobban megmarad a fülben.  A Take It On Home a könnyedebb oldalhoz húz ismét és újra a southern rock hangjait vélem hallani. A Mr. Soul Buffalo Springfield dal 1967-ből, itt játszott Stephen Stills a Crosby Stills Nash & Young előtt, ma a The Ridesban nyomulnak együtt Kennyvel.  Ezzel a nótával csak az a bajom, hogy RETTENETESEN HASONLÍT A STONES GET NO-JÁRA! Nyugi, nem akadt be a caps lock, csak azért álljon már meg a menet!  A Better With Time-ban valami olyannal kísérletezik, amit Susan Tedeschi és Derek Trucks csinál mostanában, ám a hangszerelés nem annyira telt. A záródal, a Turn To Time Joe Walsh szerzeménye. A nóta eredetileg is erősen Jimi Hendrix modorában szól, Kenny legújabb kori verziója valamiféle elegye Jimi világának és a modern rockzenének. Kenny gitárkezelése még jobban Hendrix világát hozza képbe, ám az egész megszólalás abszolút mai.

A nagy példakép, Stevie Ray Vaughan hatását most nem hallom, de az biztos, nem a két évvel ezelőtti zenei vonalat követi. Bár ez a populáris vonal is a sajátja, most nem erőltette. A dallamokról nem feledkezett el, jó az elegy a dögös blues riffekkel.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások