Reese Wynans And Friends: Sweet Release

írta Bigfoot | 2019.03.31.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Mascot Label Group

Weblap: http://reesewynans.com/

Stílus: rhythm & blues

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Reese Wynans nem tarozik a szupersztár kategóriába a rockzenei mezőnyben, öt évtizedes pályafutása során nem töltött be vezető szerepet azokban a formációkban, ahol megfordult. Mégis a legnagyobb tudású billentyűsök közt emlegetik, aki a hatvanas évek vége óta van a pályán, aki nélkül azok a bizonyos nagy sztárok sem így játszanának vagy játszottak. Szolgált, ám tette azt úgy, ahogy senki. Stevie Ray Vaughan, John Mayall, Buddy Guy, Kenny Wayne Shepherd, Joe Bonamassa – hogy csak a leghíresebbeket említsük, akik igényt tartottak szolgálatára.

És most, hetvenegy évesen elkészült első önálló albuma. Jó páran segítettek azok közül, akiknek közreműködött a stúdióban, koncerteken. Reese Wynans debütáló lemeze összegzés, mondhatni tiszteletadás azoknak, akikkel együtt dolgozott. Feldolgozásalbum, mondhatnánk. Ám ez a korong annál sokkal több, melynek Bonamassa egyébként a produceri munkálatait is magára vállalta, plusz elhozta komplett kísérőzenekarát is.

Talán mondani sem kell, Stevie Ray Vaughan emlékezete foglalja el a legnagyobb teret, hiszen négy felvételét is átdolgozták a legendás texasi kalapos gitármágusnak. Nyilvánvaló, a vele töltött periódus a legfontosabb hősünk életében. A nyitás, a Crossfire dögös riffjére Sam Moore, a hatvanas évek egyik meghatározó soul duettje, a Same & Dave egyik fele énekel fenomenálisan (nyolcvanhárom évesen nem semmi teljesítmény), aztán Kenny Wayne Shepherd bedörrenti gitárját, aki a következő instrumentális SRV-fantáziában is végig tapossa a wah-wah pedált. A választás nem véletlen, hiszen Kenny legnagyobb idolja SRV. Persze ott van Reese is, természetesen nagyobb szerepet vállalva, mint eredetileg. A Riviera Paradise-ban Kenny társat kap, Joe Bonamassa kiszállt a produceri székből, és duettben nyomják a gitár részt. És hogy teljes legyen a SRV-emlékkép, ezekben a dalokban Chris Layton dobol és Tommy Shannon basszusgitározik. Ők voltak a Double Trouble Stevie mellett. Az It’s Hard To Be eredetileg egy közös felvétel a két tesótól, Stevietől és Jimmy Vaughantól, itt Bonamassa mellé Josh Smith is beszállt pengetni.

A címadó dal Boz Scaggs szüleménye. Ő Európában nem annyira ismert muzsikus, viszont szerepe az amerikai rockzene hatvanas és hetvenes évtizedeiben számottevő. A Sweet Release egy 1969-ben megjelent lírai slágere, jelen esetben jócskán felturbózva fúvósokkal, teltebb hangzással. Ebben a dalban Warren Haynestől Bonnie Bramlettig mindenki énekel. Az egész produkcióból érződik, hogy könnyedén született, átjön, hogy örömzene zajlott az üvegfal mögött. Tényleg játék volt újra rögzíteni ezeket a dalokat.

Ötletes az I Got  Right To Be Blue. Ez egy ösrégi blues a negyvenes évekből, Tampa Red szerzeménye. Keb ’Mo’ énekével teljesen autentikusra sikeredett, csak a zongora szól kíséretként, még egy kis recsegést is hozzáraktak, pont úgy, mint azt a hanglemezeken megszokhattuk. Érdemes még megemlíteni a Take The Time-ot, ebben Warren Haynes énekel és kezeli a slide gitárt.

A lemez egyik legnagyobb kuriózuma a záródarab, a Black Bird. a Beatles egyik legérdekesebb kompozíciója a ’Fehér Album’-ról. Reese egy hangszeres változatát adja elő a dalnak, az akusztikus gitárt felváltja a zongora, és az egésznek olyan íze lesz, mintha Keith Jarrett játszaná. A fene gondolta volna, hogy ez az amúgy is káprázatos szerzemény új értelmezésben is ekkorát dörren.

Így a vége felé hadd jegyezzem meg, van egy olyan érzésem, hogy ez a lemez egyfajta köszönetnyilvánítás a veterán billentyűs felé azoktól a kollégáktól, akiknek közreműködött sikereiben az idők során.

Pontszám: 9