Emergenza Fesztivál - döntő: Mindfields Factory, Sacra Arcana koncert, 2007. május 27., A38

Idén került először megrendezésre Magyarországon az Emergenza tehetségkutató fesztivál, amely külföldön már több éves hagyományra tekint vissza, és a hasonló rendezvények között nagyobb tekintélyre is szert tett... Az Emergenza fő célkitűzése, hogy szerződéssel nem rendelkező, általában kezdő, amatőr, de tehetséges zenekaroknak biztosí­tson bemutatkozási lehetőséget relatí­v nagyobb számú közönség előtt, és í­gy támogassák őket pályafutásuk elindí­tásában. A fesztiválon szinte minden zenei stí­lust tárt karokkal fogadtak: pop, rock, funk, blues, indie, electronikus, metal, r'n'b, drum'n'bass, alternatí­v - minden területről lehetett jelentkezni. Tekintve, hogy amatőr zenekarokról van szó, az Emergenza a fesztivál minden állomásán biztosí­totta a zenekarok számára a kellő - profi minőségű! - felszerelést, természetesen a hangosí­táshoz szükséges szakemberekkel kiegészí­tve. Ahogy hazánkban is láthattuk, a fesztivál promóciós téren is teljesen profi: ráadásul ezt a munkát a zenekarral megosztva végzik, hogy ami által a zenekarok közvetlenül megcélozhatják közönségüket, ugyanis a résztvevő együttesektől is lehetett jegyet vásárolni - többször kedvezményes jegyáron -, í­gy a bandák rajongói is jól jártak ezzel. A lebonyolí­tás kérdése már érdekesebb: minden banda 30 percnyi játékidőt kap, amiből kb. 5 percet áldozhatnak a beállásra, hangolásra, í­gy kb. 4-5 számot játszhat az adott együttes a maradék 25 percben. A koncert végén közönségszavazással döntenek arról, hogy ki jut tovább az egyes fordulókból: ezt a szavazást kézfeltartással abszolválják a jelenlevők - a rendezők ezt a módszert tartják a legigazságosabbnak, hiszen í­gy "nem lehet csalni", és "akárki megszámolhatja a szavazatokat". A közönség minden tagja annyiszor szavazhat, amennyiszer akar, értelemszerűen arra, akire csak akar. A fesztivál korábbi szakaszaiban a közönségszavazatok alapján jutottak tovább a zenekarok, a döntőben azonban "csak" a legjobb 6 együttest szavazza meg a közönség. Ezután egy szakmai zsűri dönt a 6 együttes pontos helyezéséről, amely zsűrit igyekeztek a zenei élet palettájának minden szögletéről összegyűjteni, hogy minél szélesebb spektrumot lefedjenek a véleménynyilvání­tók, í­gy tagjai általában kritikusok, promoterek, és a zeneipar tagjai közül kerültek ki. A fődí­j a németországi végső döntőn való részvételi lehetőség. Ami rögtön szembetűnhet a döntőn fellépett zenekarok névsorát végigböngészve, hogy - amellett, hogy a jelentkezők akármilyen zenei közegből érkezhettek - a verseny legvégére főleg rock-orientált bandák maradtak, ami egy abszolút pozití­vum a mi szemszögünkből. Ráadásul, tudva, hogy a metál zene még mindig nem mozgat meg akkora tömegeket, mint a főbb trendek (persze erről lehetne vitát nyitni, hogy ez jó, vagy sem), vagy mondhatjuk úgy, hogy nem foglalta még el kiérdemelt helyét a közí­zlésben, mindenképpen pozití­vum, hogy a döntőbe 3 - egyelőre sajnos csak underground körökben ismert - metál banda is bejutott: a power metálban utazó Ad Astra, a "csujjogatós" folk metálos Sacra Arcana, és a progresszí­v zenét power metálba ágyazó Mindfields Factory. A Mindfields kb. "főműsoridőben", azaz 10 óra tájban lépett szí­npadra, hogy - lassan mondhatjuk, hogy "szokásukhoz hí­ven" - ismét elkápráztassák a közönség metál zene iránt fogékony tagjait. Az A38-at 7 óra körül, a kezdés tájában elárasztó emberek közben rendesen szétszóródtak a környéken, és többnyire csak azokat a bandákat nézték végig, amiket ismertek, és érdekelte őket - í­gy történhetett ez a hazai prog. power metál üdvöskéivel is, ugyanis a koncertteremnek nagyjából a fele telhetett meg. A bent maradt közönség azonban felettébb jól szórakozhatott, hiszen a rövid műsoridőre tekintettel az immár hivatalosan Mindfields Factory-re keresztelt banda a leghúzósabb számait vette elő. Öröm volt ismét látni, hogy a tagok mekkora beleéléssel prezentálják komplex muzsikájukat - jó lenne már egy teljes estés koncerten is elcsí­pni őket, a tagok ugyanis nagy hangszeres tudással rendelkeznek, í­gy igazi instrumentális orgiát csaphatnának. Természetesen Tóth Attila énekes sem marad el mellettük, aki akár a banda emblematikus alakjává is válhat szí­npadra termett produkciójával, mozgásával, és természetesen fantasztikus énekesi kvalitásaival, amelyről ezúttal is bizonyságot tett. Alapvető, hogy az EP-n hallható dallamokat pontosan előadja, ám ezeket néhol még olyan sikolyokkal is megpakolja, hogy félő volt, hogy a sörösüvegek fognak előbb megrepedni, mint hogy Attilából kifogyjon a szufla - hasonlót, nagy örömömre, Szloboda Tibor Amok énekesnél tapasztaltam, aki szintén nagy elánnal "bőví­ti ki" hasonlóan az énektémákat; a heavy metál rajongók azt hiszem, nem fogják az ilyetén megmozdulásokat soha megunni! Ráadásul az olyan számokkal, mint a komplexitásban a progresszí­v rock nagy öregjeit, mint például a Yes-t, vagy a Rush-t, szerkezetében kissé a Dream Theater-t, fülbemászó dallamaival pedig a legjobb heavy-power bandákat idéző The Cyborg, vagy a spanyolos í­zeket metál közegbe kiválóan integráló Music Box-al nem lehet hibázni. Nagyon kí­váncsi lennék már - feltéve nem vagyok vele egyedül - a nagylemezre, remélem, nem kell rá sokat várni! Setlist Patrimony The Prophecy A Music Box from Spain The Cyborg A folk zene tradicionális ápolásáért ezen az estén a Sacra Arcana együttese volt felelős, akik újfent maximális mértékben eleget tettek a folk metál sajnálatos módon kis mértékű hazai reprezentációjából fakadó fokozott igényeknek. A látványra is élvezetes basszusjátékot produkáló Érdfalvi Tamás vezette zenekar a tőlük megszokott energia-bedobással nyomta végig a bulit: utolsó zenekarként felszabadultan és jókedvvel játszották el rövid, de a "slágerek" koncentrációját tekintve ütős programjukat. Mindössze egy új számot vettek elő, a Lehel kürtjét, amely zenei irányvonalában természetesen hűen követi a megkezdett utat, ugyanazt a hegedűdallamokkal bőven megtámogatott, heavy alapokra épülő folk metált tartalmazza, amiért eddig is szeretni lehetett az együttest. A többi szám a 2005-ös Titkos Szertartás cí­mű nagylemezük talán legeltaláltabb nótái voltak - az új dalt talán hangsúlyosabban fel lehetett volna vezetni, és valahol a műsor közepébe beilleszteni, de ennek a rövid Sacra Arcana koncertnek csupán ennyi hibája volt. Újfent meg kellett állapí­tani, hogy a Magyarok St. Gallenben, vagy a Visszavárnak az álmokba dallamai még mindig ragadósak - még ha az énektémák nem is feltétlen "tisztaságukért", hanem elemi erejükért szerethetők. A hangzás - mint egyébként az egész estén - nem adhatott okot panaszra, pontosan és arányosan szóltak a cuccok, annak ellenére is, hogy - igaz a délután folyamán volt természetesen soundcheck - mindössze 5 percet kaptak az együttesek a beállásra. Az Emergenza ilyen téren tényleg profin valósí­totta meg az alapgondolatot. Setlist Lehel Kürtje Isten Kardja Magyarok Szt. Gallenben Fekete Sereg Visszavárnak az álmokba A döntőbe az Ad Astra, a Country Strike, az Elise, az Elleborum, a Gutenberg Halott, a Live Mirror, a Metrosection, a Mindfields Factory, a Novokain, a Rorschach, a Sacra Arcana, és a Suburban Neon együttesek jutottak. A Sacra Arcana sajnos nem jutott be a legjobb 6 együttes közé, a Mindfields azonban a 2. helyezést érte el. És, hogy ki nyerte a tehetségkutatót? A Metrosection nevű banda, akinek zenéjébe itt tudtok belehallgatni - ők jutottak ki a németországi nemzetközi döntőre, sok sikert kí­vánunk Nekik! Azt hiszem, hogy a Mindfields által elért 2. helyezés ilyen széles zenei spektrumot felölelő, ráadásul a közönség szavazatai alapján pontozott tehetségkutató rendezvényen igazán kiemelkedő, és az egész magyar metál zenei élet pozití­v tendenciáinak hivatalos elismerése - amely tendenciák reméljük a (közel)jövőben még felfokozottabban fognak folytatódni! Tomka Fotók: johus A lehetőségért köszönet az Emergenzanak és a Start Produkciónak!