SHAKRA - Infected

írta JLT | 2007.05.31.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: AFM

Weblap: www.shakra.ch

Stílus: hard rock

Származás: Svájc

 

Zenészek
Mark Fox: ének Thomas Muster: gitár Thom Blunier: gitár Oli Linder: basszusgitár Roger Tanner: dob
Dalcímek
1. Make Your Day 2. Inferno 3. The One 4. Playing With Fire 5. Dance With Madness 6. Love Will Find A Way 7. Vertigo 8. The Conquest 9. Higher Love 10. Cardiophobia 11. Look At Me 12. The Other Side 13. Acheron's Way
Értékelés

Végre! Ez volt az első reakcióm, amikor megjelent egyik kedvenc zenekaromnak a svájci SHAKRA-nak az új albuma. Joe Lynn Turner mester albuma után ezt a lemezt és az Evidence One új anyagát vártam legjobban a 2007-es évből. Ahogyan anno a Deep Purple, vagy a Rainbow esetében, náluk is a "szerelem első hallásra" tí­pusú találkozás volt. Zenéjük rögtön belopta magát a szí­vembe, annyira hogy a két nagy után rögtön a SHAKRA nálam a favorit hard rock banda. Svájciak lévén elmondható róluk hogy volt kitől tanulni, hiszen a hard rock egyik prominens képviselő a Krokus is az alpesi országból származik. És ez a "közelség" érződik is zenéjükben. Emellett ne feledkezzünk meg Svájc két másik két csapatáról, a Gotthardról és a Crystal Ballról sem. Mindenképpen meg kell emlí­teni a Krokus mellett az AC/DC-t is mint hatást, hiszen akárcsak a Krokusra, a Shakrára is hatott Angus Youngék munkássága. Valaki azt mondta, hogy a SHAKRA a 2007es AC/DC. Ezzel majdnem teljesen le is fedte az illető a valóságot. Azonban az ausztrál legendánál némileg keményebb és dinamikusabban "művelik" a srácok a muzsikát. A fiúkról elmondható hogy mindent tudnak, amit ehhez a műfajhoz kell. Sőt, Mark Fox személyében egy zseniális énekesre tettek szert, még 2002-ben, amikor is Mark felváltotta elődjét Peter Wiedmer-t. És ez a váltás bizony nagyon jól sült el. Mark hangja karcos, bitang erős, de ez nem hátrány, ha az ember olyan bandák örökébe lép, mint a Krokus. Másik fontos dolog, hogy Fox igen jó dallamérzékkel van megáldva és az énekdallamok remekül szólalnak meg a torkából. A többieket sem érheti panasz, rutinos zenészek, hiba nélkül dolgoznak, ami érthető is hiszen a zenekarnak ez már a hatodik stúdió lemeze, és kiadtak emellett egy koncert lemezt is még 2000-ben , valamint napvilágot látott egy dvd-jük is. Szóval a rutint nem lehet számon kérni a srácokon. Dalszerzőként is remekelnek, a nóták egyszerre kemények, és "zúzósak", ám a nagyszerűen megkomponált dallamok és a kiváló refrének könnyen befogadhatóvá teszik. A lemezt indí­tó Make Your Day rögtön egy headbangelésre ingerlő, lendületes nóta, amiben rögtön észlelhető egy igen dallamos refrén, és a gitártémák is adnak kellően szép szí­nt a dalnak. Az Inferno cí­mű szerzemény kőkemény riffekkel indul, majd a nóta kissé szelí­dül, tökéletes kis dal ez, igazán olyan sláger, ami minden rádióba beférne. A The One egy húzós, dögös rock 'n' roll, olyan, amire az ember összes végtagja mozgásba lendül, és a refrénje pedig alkalmas arra hogy a közönség együtt énekelje a srácokkal, hogy "I Wanna Be The One...". Telitalálat! A Playing With Fire a szokásos Shakra recept szerinti alkotás, kemény, erős gitár részek, és fogós, magával ragadó melódiák. Az ötödik szám a Dance With Madness cí­met viseli, amiből leginkább az igencsak finom, í­zléses gitárszóló maradt meg bennem. A Love Will Find Away cí­méből eredendően egy ballada, szép akusztikus gitár hangokkal, és Mark visszafogottabb, simulékony énekével. A Vertigo egy középtempós, erősen riffelős nóta, érződik a zenében az AC/DC hatás, ám az ének kellő mértékben egyedivé teszi a nótát. A The Conquest már-már metálos érzetű riffjei csodás keveréket alkotnak, az engem a 80as évek amerikai bandáira emlékeztető mega-dallamos refrénnel. A Higher Love egy eléggé "klisé" szerű, sokszor hallott riffel indul, ami engem nem zavar, mert a zene, ami "körül veszi", teljesen rendben van. Fejrázós, húzós tempó, és a szokásossá vált giga-melódiák. A Cardiophobia megint csak egy szimpla SHAKRA dal, de itt a szimpla jelző egy nagyon jó, hangulatos számot takar. A Look At Me-ben ismét jelentkezik az AC/DC és a Krokus hatása, keveredve a 80as évek melodic rockjának dallamosságával. A következő nóta egy gyorsabb, dinamikusabb tétel: a The Other Side. Frankó, dögös hard rock szerzemény, azt tudom elmondani, amit a többi dalra is el tudnék. Sláger gyanús. A lemezt záró Acheron's Way egy kellemesen lágy, melancholikus ballada, szép befejezése a lemeznek.

Pontszám: 10 Alapmű

Legutóbbi hozzászólások