Santa Cruz: Bad Blood Rising

írta TAZ | 2017.11.14.

Megjelenés: 2017

 

 

Kiadó: M-Theory Audio

Weblap: http://www.santacruz.fi/

Stílus: hard / sleaze rock

Származás: Finnország

 

Zenészek

Arttu "Archie" Kuosmanen – ének, gitár
Joonas "Johnny" Parkkonen – gitár, zongora
Mitja "Middy" Toivonen  basszusgitár
Tapani "Taz" Fagerström  dob

 

Dalcímek
01. Young Blood Rising 02. River Phoenix 03. Fire Running Through Our Veins 04. Drag Me Out Of The Darkness 05. Breathe 06. Voice Of The New Generation 07. Back From The Dead 08. Bad Habits Die Hard 09. Pure Fucking Adrenaline 10. Get Me Out Of California 11. River Phoenix (Part 2)
Értékelés

Archiék bandáját egyszerűen nem tudom megunni, annyi dög és svung van a dalaikban, hogy bármikor fel tudnak pumpálni velük. Bár legutóbbi lemezük a debütalbum fényében nekem kissé csalódás volt, ennek ellenére közel sem mondtam le róluk. Talán az is benne van a pakliban, hogy a példaképeik útvonalán közlekedő ’Screaming for Adrenaline’ után nem feltétlenül egy kísérletezős albumra vártam, viszont utólag úgy érzem, hogy elhamarkodottan ítéltem, és az a lemez többet ér a sokak szerint nyavalyásnak ítélt hét pontocskánál.

A kisebb kitérő és a komfortzóna elhagyása azt eredményezte, hogy a legújabb albumot is számításba véve bizony elmondható: a finn suhancok mindegyik lemeze rendelkezik saját karakterrel, így nem sétáltak bele az önismétlés langymeleg, csalogató medencéjébe. Hogy suhancok? Igen, hiszen a srácok átlagéletkora mindösszesen 25 év, de már most olyan dalokat tettek le az asztalra, melyeket bármelyik szupersztár titulusban tanyázó hard- és dallamrocker megirigyelne, ezúttal pedig tényleg egy valóban változatos és értékes albumot készítettek, aminek igen nehéz ellenállni. Már az első két dallal felmossák a hallgatóval a padlót, a klipes Young Blood Rising és a River Phoenix ugyanis klasszikus Cruz-slágerek, amik kifejezetten koncertekre lettek kihegyezve, de könnyen válhatnának bármelyik rockbuli betétdalává is. Külön öröm, hogy ezúttal olyan dolgok is bekerültek a képbe, mint például a talk box a River Phoenixben, ami egy ilyen vad környezetben a Livin’ On A Prayer általam nagy becsben tartott – ugyanakkor a rocktörténelem egyik legjobb – talk box-pillanatát simán lemossa.

Johnny, a csapat gitárosa egyszerűen sziporkázik a lemezen, akusztikus gitárját több alkalommal is előkapja, valamint ezúttal zongora és különféle pengetős hangszerek is megbújnak itt-ott a háttérben, melyek szintén az ő zsenialitásának köszönhetőek. (Játéktechnikája kísértetiesen hasonlít Zakk Wylde-éra, kíváncsi lennék, hogy fent van-e a szakállas virtuóz top gitárosainak listáján.) Persze a fő dalszerző is leginkább ő, valamint az énekes-gitáros Archie, aki ezúttal nem erőlteti a magas regisztereket, hanem a számára kényelmes tartományokban énekel, mindezzel előre kisegítve magát a soron következő koncertekre. (Ő egyébként is inkább gitárosnak tartja magát, mint énekesnek, hiába rebesgetik Finnországban, hogy az egyik legjobb hard rock énekes, ami ugye kicsit messze van az igazságtól.)

A lemezről egyértelműen hallatszódik, hogy jót tett a csapatnak a sok amerikai koncert és kitérő, mivel a dalokból sikeresen kitörölték az előző albumon uralkodó rideg skandináv hangulatot. Olykor whiskey áztatta dallamok is felcsendülnek, mint például a Fire Running Through Our Veinsben, de country hatás is, mondjuk a Get Me Out Of Californiában, ami egyébként egy jó adag Guns N’ Roses-érzést is szállít, különösen a gitárszóló alatti részben. Persze az elektronika sem maradt ki fiatal barátaink eszköztárából, így aki erre vevő, az a Voice Of The New Generation, vagy akár az igen poposra vett utolsó tétel, a River Phoenix (Part 2) alatt jól fog szórakozni. Archiéknak tehát sikerült kicsit vegyíteniük korábbi két lemezük hangulatát, ráadásul a dalokba csempészett amerikai ízekkel egy olyan albumot tettek le az asztalra, ami egyértelműen kiemelkedik eddigi munkáik közül.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások