Paul Gilbert - Get Out Of My Yard

írta garael | 2007.05.18.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: Mascot Records

Weblap: www.paulgilbert.com

Stílus: Instrumentális rock

Származás: USA

 

Zenészek
Paul Gilbert - gitár, basszusgitár Jeff Bowders - dobok Mike Szuter - basszusgitár (8, 10, 11) Emi Gilbert - zongora (6), orgona (8)
Dalcímek
01. Get Out Of My Yard 02. Hurry Up 03. The Curse Of Castle Dragon 04. Radiator 05. Straight Through The Telephone Pole 06. Marine Layer 07. Twelve Twelve 08. Rusty Old Boat 09. The Echo Song 10. Full Tank 11. My Teeth Are A Drumset 12. Haydn Symphony No. 88 Finale 13. Three E's For Edward 14. You Kids
Értékelés

Azt hiszem, nagyon csekély azoknak a művészeknek a száma, akik olyan életpályával rendelkeznek, mint Paul Gilbert. 1982-ben, 16 évesen már a Guitar Player magazin hasábjain szerepel, 1988-ban, egykori bandája, a Racer X második albumára (Second Heat) már az USA-n kí­vül is felkapta a fejét a szakma. 1989-ben az ex-Talas, ex-David Lee Roth Band basszusgitárosával, Billy Sheehan-nel megalakí­tják a Mr. Big zenekart, mellyel 1992-ben a "To Be With You", a "Green-Tinted Sixties Mind" és a "Just Take My Heart" dalokkal a felkerülnek a slágerlistákra és a szakmai elismerés után a financiális siker is megvalósul. A Mr. Big sosem tudta többé felülmúlni ezt az eredményt, Paul Gilbert 1997-ben megvált a tagoktól, utódjaként Richie Kotzent ajánlotta Sheehan számára. Valószí­nűleg a Mr. Big-es évek után többen elfordultak Gilbert-től, számomra viszont ekkor vált igazán érdekessé zenei ténykedése. Tetszett ugyanis a pályáján jelentkező stí­lusbeli kettősség. Szólókarrierbe kezdett, irányvonalként a pop alapú rockzenét célozta meg, két évvel később pedig újraélesztette Racer X zenekarát is, ahol technikás gitárjátékára alapozva irtózatos metalt játszottak. Gilbertet illetően a tudást sosem lehet megkérdőjelezni, mégis egy idő után úgy éreztem, mintha lanyhulna a Racer X metalja, szólóalbumait pedig, a nyugodt, Beatles-hatású popzene helyett, többnyire a kí­sérletezős modern rock uralta. Ez idő tájt csupán rajongói pletykákból lehetett következtetni, hogy a váltást, a változást magánéleti problémái is előidézhették. Most viszont e téren is minden a legnagyobb rendben, és ezúttal valami olyasmivel állt elő, amivel korábban sosem: instrumentális lemezzel. A lassan egy évvel ezelőtt megjelent "Get Out Of My Yard" sikere azóta is töretlen: Európában a Mascot Records eladási listáján a legkelendőbb albumok közé tartozik, í­gy szükség volt a folytatásra is, a kiadó nemrégiben adta ki a "Get Out Of My Yard" DVD-t, Gilbertet bevették a G3 turnéba Joe Satriani és John Petrucci mellé és többek szerint a "legüdí­tőbb" koncerteket adta a másik két úriember mellett, és talán az sem véletlen, hogy hosszú idő után most jött össze az európai turné is. A "Get Out Of My Yard" simán felveheti a versenyt a klasszikus instrumentális albumokkal, ami szerintem annak köszönhető, hogy nem csupán a gitárjátékra helyeződik a hangsúly, hanem nagy gondot fordí­tottak magukra a nótákra is. Új szólóalbuma alapvetően a rock műfajában született, mégis számtalan más stí­lust is érint. Mindjárt a kezdésnél a "Hurry Up" és a "The Curse Of Castle Dragon"-ban a klasszikus zene hatásait lehet érezni, a "Twelve Twelve" és a "Full Tank" tempójuk miatt egy kicsit blues-os érzetűek, a "Rusty Old Boat"-ban pedig van egy kis funk. A többi rockszerzemény Gilbert lelkivilágát tükrözi, elsősorban humorát, jó kedélyét ("Straight Through The Telephone Pole", "My Teeth Are A Drumset"), néhol a szép harmóniaváltások kerülnek előtérbe ("Radiator", "Marine Layer"), vagy a technika ("The Echo Song"), de hallgathatunk mesternek ajánlott darabot ("Three E's For Edward"), és egy mesterien rögzí­tett eredeti klasszikust is (Haydn Symphony No. 88 Finale). Azt, hogy technikailag melyik a legagyafúrtabb szerzemény, inkább döntsék el azok, akik valóban ismerik a gitározás csí­nját-bí­nját, viszont - mint a zenében örök szépség és dallampárti - ki kell, hogy emeljem a "Radiator"-t. A "Radiator"-t hallgatva erősödik meg az emberben igazán, hogy Paul Gilbertet nem csupán az vezérli, hogy gyors játékával elkápráztasson bennünket. Minden egyes akkord, harmónia, még a lélegzetnyi szünet is arra enged következtetni, hogy itt sokkal többről van szó: a zene szenvedélyes szeretetéről!

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások