Ben Granfelt: Another Day

írta CsiGabiGa | 2017.01.25.

Megjelenés: 2017

 

 

Kiadó: Tuohi Records

Weblap: www.bengranfelt.com

Stílus: blues-rock

Származás: Finnország

 

Zenészek

Ben Granfelt - gitár, ének
John Vihervä - basszusgitár, vokál
Miri Miettinen - dob, vokál

Dalcímek

01 Hangmans Tree
02 Another Day
03 Wayward Child
04 Shine Like The Sun Over Me
05 Endless
06 Open Road, Open Book
07 Heart On Your Sleeve
08 Rocking The Boat
09 Sweet Love
10 You Are What You Is

Értékelés

BENnek lenni jó. Mert a BENek jók mindenBEN. Ott van például BEN Franklin, aki egyedülálló módon nemcsak politikus, de író, fizikus és feltaláló is volt, vagy Sir BEN Kingsley, aki Shakespeare-színészből lett Broadway-sztár, majd Oscar-díjas filmszínész. És itt van BEN Granfelt, aki a Leningrad Cowboys nevű paródiazenekar után a Wishbone Ash-BEN folytatta, miközBEN megcsinálta a „Thin Lizzy featuring Lemmy” stílusú rockzenekarát, a Los Bastardos Finlandesest és kiadott 12 szólólemezt. Egyik bluesosab, másik rockosabb. Egyik instrumentális, másik énekes. De – talán éppen ezért – sohasem unalmas.

Nem vagyok nagy híve a bluesnak. Leginkább a rockgitárosok felől tudom megközelíteni. Amikor Gary Moore elkezdett bluest játszani, szerettem a lemezeit, másik kedvenc gitárosom, Gary Hoey is „beleöregedett” a bluesba, a tizenkilencedik albumán kezdett bluest játszani. A blueshoz való megtérése alapján Ben Granfelt is lehetne „tiszteletbeli” Gary, ha nem lenne olyan jó BENnek!

Az látszik, hogy nem blues-gitáros, a megszokott blues-sablonokból rendre ki-kilép. Talán ezért is éreznek sokan prog-rock elemeket a zenéjéBEN. Mert mi a prog-rock lényege? Elrugaszkodni a sablonoktól, új megközelítéseket keresni. De azért ez nem prog-rock. Vannak BENne hard rock elemek bőven, és valami izgalmas egyéni dallamvilág, amit nem tudok máshoz hasonlítani. Ahogy ő fogalmazott: „Classic rock with a touch of blues.”

A lemez „slágere” – ugyan nem akkora, mint a Going Home, meg más karakterű is – a Wayward Child. A fogós dallamon kívül óriási pozitívuma a közepén a dallamszóló, mely – akárcsak egy Schenker-műBEN (vagy Gary Moore-nál) – akár dúdolható is. Aztán a végén elereszti magát, ott bontakozik ki igazán. Ha már Gary Moore, a nyitó Hangmans Tree egy akasztófára való csibész dal! Mintha a ZZ Top La Grange és Gary Moore Texas Strut című dalait egyszerre építette volna bele. A másik ismerős Jimi BENdrix. (De tényleg! Egy reinkarnálódott Hendrix rejtőzik BenBEN, ahogy a maga képére alakítja annak stílusjegyeit.) Az Another Day számomra olyan, mint egy újraértelmezett Voodoo Child. Csoda, hogy bele nem törik a... na, nem a bicskája, de a wah-pedálja! A Sweet Love-ban a gitárakkordok szárnyalnak, igaz, csak kis szárnyakon. Na jó, megmondom magyarul: érzek BENne némi Little Wing-hangulatot. De a zene sokkal rockosabb, a címe ellenére ez nem egy igazi ballada.

Szintén nagyon tetszik a Black Velvet lüktetésű hangulatos blues, a Shine Like The Sun Over Me, az egyetlen instrumentális dalnak, az Endlessnek viszont nem érzem a súlyát. Kicsit olyan, mint Schenker utolsó UFO-lemezének zárása, a Hawaii. Ott van, de mintha máshol kellene lennie. Az Open Road, Open Bookban viszont érzek koncert-potenciált. Az előző lemezen simán elmentem a Musicland című dal mellett, aztán élőben olyan Rock Bottom-ízű szólót nyomott benne, hogy posztumusz kedvencemmé neveztem ki a dalt. Most az Open Road, Open Book szólójában már a stúdiófelvételen is érzem ezt a feelinget. Ugyanakkor nem az a motoros induló, amit a címe alapján gondolnánk, ahhoz túl cammogós.

A Rocking The Boat viszont igazi rocksláger. Ha nem is aréna rock, de egy A38 méretű helynek simán lehetne a himnusza. Az előző lemez fordulópontjához (Turning Point) hasonló. A Heart On Your Sleeve érdekessége, hogy a blues-akkordok elmerülnek az Eye Of The Tiger lüktetéséBEN. Jeff Beck kontra Jim Peterik? Nem rossz párosítás. A lemezt záró közhely-igazságot („Az vagy, aki vagy”) pedig az agyontorzított gitáron eljátszott – szinte közhelyszerű – riffek teszik közhelyesen hitelessé. A szóló mintha az A Self Made Man (megint Schenker és megint UFO) bluesosított változata lenne. Hatásos!

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások