Redemption - The Fullness Of Time
írta Philosopher | 2005.11.08.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Redemption zenekar egy szupergroup, ez kétségtelen. A zenekar még 2000 táján alakult a gitáros/szintis/dalszerző Nicolas van Dyk ötlete nyomán, aki egy progresszívebb csapatot szeretett volna életre kelteni, és mivel roppant jó barátságba került a briliáns énekhanggal megáldott Ray Alder-el (Fates Warning, Engine - egyébként itt van Dyk szerepelt is) felkérte őt, hogy legyen formálódó zenekarának producere. A csapatba van Dyk olyan tagokat gyűjtött össze, mint Bernie Versailles - gitár (Agent Steel, Engine), Jason Rullo - dob (Symphony X) és Rick Mythiasin - ének (Taraxacum / ex-Steel Prophet), és Alder a Fates Warning dobossal, Mark Zonder-el vendégként szerepelt még az albumon, ami a Ken Golden's Sensory Records által jelent meg Redemption címmel 2002-ben. Már ez az album is nagyon jóra sikeredett, de amit a srácok 2005-ben megalkottak, az egyes vélemények szerint eddig az év legjobb proglemeze. A 2002-es album nem várt hatalmas sikere arra késztette van Dyk-et, hogy élőben is reprodukálhassa ezen fantasztikus albumot, így a felállást szinpadképessé varázsolva session zenészként leszerződtette a dobos Chris Quirarte-t, a basszer James Sherwood-t (Prymary mindketten) és Corey Brown-t (Magnitude 9) állította a mikrofonállvány elé. A ritmusszekció olyannyira bevált élőben, hogy a basszer-dob párost hivatalosan is csatasorba állították. Van Dyk 2004 táján nekilátott közben az új anyagnak, és teljesen kézenfekvő dologként felkérte magát Aldert (Fates W., Engine), hogy a mikrofont kezelje, és a produceri és mixelési munkákat Tommy Newton kapta meg (Conception, Ark, Helloween, UFO). A zenekar meglátása szerint zenéjük magában hordozza a súlyosságot, komplexitást, melodikus hangulatokat, és olyan ősök munkásságát, mint a Kansas, a Savatage, az Iron Maiden, a Fates Warning, a Dream Theater, a Rush vagy a Megadeth. Az új albumnál a dalírásnál tudatosan törekedtek rá, hogy a melodikusság megőrzése mellett fokozzák a súlyosságot fenntartva a komplexitást, mégis dallamközpontúbbá formálva az új tételeket. Nos, ezek után csak nagyon röviden fogom elemezni az albumot. Teszem ezt azért is, mert ez tényleg egy vérbeli progresszív lemez, így véleményem szerint 100 emberből körülbelül 100 különböző véleményt lehetne kicsikarni, ha körül szeretnénk velük íratni érzéseiket a mű kapcsán. Ami nekem roppantul tetszett, az az volt, hogy a srácok nem beszélnek mellé, nincsenek nagy ígéretek. Itt tényleg súlyos, mégis dallamközpontú zenélés van, a progresszív oldal metálosabb vonulatát megtesteítendő. Az ének terén történt változás mindenképpen dicséretes volt. Jobban illik Alder hangja (no meg persze 1000 éves tapasztalata) ehhez a kiforrott zenéhez. Az album két részre osztható, amit az első négy tétel kezd. Ezek igazán gyorsra, keményre sikeredtek, míg a második négyes inkább komplex muzsikálás. Itt néhol tényleg a teljesítmény a lényeg. Hát, minél többet hallgatom ezt az albumot, annál kevésbé hiszem, hogy még bármit is le kéne írnom...talán csak annyit, hogy "proggerek, ez kötelező!"
Legutóbbi hozzászólások