Blackberry Smoke: Like An Arrow

írta Hard Rock Magazin | 2016.10.17.

Megjelenés: 2016

Kiadó: Earache Records

Weblap: http://www.blackberrysmoke.com/

Stílus: southern rock / country

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Nem sokat gondolkozott a Blackberry Smoke a tavalyi ’Holding All The Roses’ folytatását illetően, hiszen röpke másfél év, és már itt is van az új album ’Like An Arrow’ címmel. Soha nem telt még el ilyen rövid idő két stúdiólemez között a georgiai redneckek karrierjében. Az előző korong bár kicsit vegyesre sikeredett, mégis került rá jó pár kiemelkedő dal, és kellemesen megtalálta az egyensúlyt a southern rock és a country között.

Az első híreket kicsit kétkedve fogadtam a folytatást illetően, mert ilyenkor gyakran fennáll annak a veszélye, hogy a mennyiség a minőség rovására megy, és bár az első kislemeznek szánt dal, a Waiting For A Thunder meggyőző volt, nem lehetett tudni mi várható a ’Like An Arrow’-t illetően. Összességében az utóbbi lemezek receptjein sokat nem változtattak a georgai southern rockerek. Tulajdonképpen – hasonlóan az előző albumhoz – két részre bonthatók a számok stílusukat tekintve, mert elég vegyes az összkép. Vannak itt hangulatos country dalok, mint a The Good Life, vagy az Ain't Gonna Wait, de kapunk táncolható rock and roll számot is a Let It Burn képében jó sok billentyűvel és zakatoló ritmusokkal felturbózva.

Előkerülnek a mocsárszagú kocsmai hangulatot árasztó számok is, aminek kiváló példája a What Comes Naturally. Hallottunk már hasonlót a ’The Whippoorwill’ lemezen, azonban kellemes hallgatni ezt is. A déli bulik hangulata tetten érhető több dalban, ahogy a poros sivatagot átszelő országutak életérzése a Sunrise in Texas című Michael Tolcher-feldolgozásában.

A nóták másik fele igazi southern rock, csak valahogy elveszett az előző lemezeken tapasztalt slágeresség. Ahhoz kétség sem fér, hogy van egy húzása a számoknak, viszont a nagy részük elég lassúra sikerült, mindezek ellenére az egyik legjobb tétel az Ought To Know, ami nagyon jó refrént és gitárszólót kapott. A címadó igazi súlyos lassú dal – ami eddig nem nagyon volt jellemző rájuk –, és úgy hömpölyög előre, akár a Mississippi, ráadásul mindezt megfejelték egy fülbemászó refrénnel. Legalább elégedetten nyugtázhatjuk, hogy a manapság annyira népszerű rádiós country-popot nagy ívben elkerülték, helyette a régi bevált déli kliséket alkalmazzák.

A másik legjobb példa erre a nagy példakép, a korai Lynyrd Skynyrd nyomdokain haladó Workin' For A Workin' Man, ami egy hibátlan déli szám lett. Az albumot záró Believe You Me funkys témáival viszont az átlag southern rocker nem fog tudni mit kezdeni, ami inkább csak érdekességnek jó. Megmutatták, hogy tudnak ilyet is, de őszintén szólva, ez eléggé kilóg a sorból.

Részben folytatja az album azt, ami már a ’The Whippoorwill’ és a ’Holding All The Roses’ countrydalainál elkezdődött. A One Horse Town és az Everybody Know She's Mine közé bepréselhetnénk a The Good Life és a What Comes Naturally című dalokat, de a Sunrise In Texas is gond nélkül folytathatná a sort. Ami mindenképpen pozitív, hogy annak ellenére, hogy nagyon hasonlók ezek a szerzemények a korábbi lemezeken szereplő számokhoz, mégsem esnek az önismétlés hibájába. Másrészről viszont sajnos negatívum, hogy egy olyan banda, mint a Blackberry Smoke, akik nem kevés déli himnuszt írtak (például a hibátlan ’Little Piece Of Dixie’ lemezen található Up In Smoke, a Good On Comin' On, vagy az első lemezük slágeres Muscadine tétele, esetleg a ’The Whippoorwill’ Six Ways To Sunday című remekműve), most ezt az oldalukat nem igazán akarják megmutatni. Az itt korábban tárgyalt southern dalok hoznak ugyan egy elvárható szintet, de az a plusz hiányzik belőlük, ami korábban igencsak kiemelte őket az átlag mezőnyből. Természetesen rengeteg erre a stílusra jellemző megoldás bukkan fel a ’Like An Arrow’-n, de egy ilyen név esetében ez már nem is elvárható, hanem szinte kötelező, ahogy az is, hogy a hangzás és a keverés megüssön egy mércét (amit persze meg is üt).

Így sajnos időnként előfordul, hogy átcsap a lemez egyfajta háttérdöngicsélésbe, persze próbál azért kitörni, több-kevesebb sikerrel. Bónuszként szerepel az albumon a Free On The Wing Gregg Allmann vendégeskedésével, ami tényleg jól sikerült, de ahhoz kevés, hogy a szél erősebben szaggassa a konföderációs zászlót a hallgatása közben.

Pontszám: 7