Dynazty: Titanic Mass

írta TAZ | 2016.05.19.

Megjelenés: 2016

Kiadó: Spinefarm Records

Weblap: http://www.dynazty.com/

Stílus: power metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Megmagyarázhatatlan módon a svéd Dynaztyt valahogy hazánk rockmédiumai elegánsan megkerülik, pedig két évvel ezelőtti próbálkozásuk igen ajtóbeszakítósra sikerült. A ’Renatus’-szal ugyanis a feszes hard rockot váltották fel kőkemény power metalra, ami talán néhány rockerszívet érzékenyen érintett, bár aki vevő az igényes, minőségi dalokra és megszólalásra, azonnal megtalálta annak az anyagnak az értékeit is. Igaz, nálunk is „csak” az örök nyugalomra helyezett Maradványértékben kapott helyet a már két gitárossal rögzített a ’Sultans Of Sin’, majd pedig az Egypercesekben ez előbb emlegetett ’Renatus’, azonban most eljött az idő, hogy kicsit bővebben is tárgyaljuk Nils Molinék munkásságát.

Hangzás és keménység szempontjából már a 2012-es anyag is fordulópontot jelentett, mivel a második hathúros csatlakozása lényegesen megerősítette a banda megszólalását, de a ’Renatus’ – és a mostani ’Titanic Mass’ – már teljesen más ligában játszik, szinte össze sem hasonlítható a Dynazty két arca. A srácok elengedték magukat, és hagyták, hogy szabadon áramoljanak belőlük a dallamok, minden korlátot átszakítva – gondolom ez lehetett a koncepció ennél a két lemeznél. Viszont hogy hova lehet fejleszteni ezt a szélsebes, olykor ABBA-szerű dallamossággal operáló zenét, az már kérdéses, és úgy látszik, ott északon is csak részben találták meg erre a választ. Hogy mire gondolok? Arra, hogy a legnagyobb probléma a meglehetősen egydimenziós zenével volt legutóbb: minden dal veszettül zakatolt, ráadásul nagyrészt az egész lemezen ugyanabban a hangnemben. Szerencsére ezt most részben javították, mivel bekerült a kalapba két lassabb szerzemény, az I Want To Live Forever és a The Smoking Gun, melyekhez hasonlóból talán nem ártott volna több, akár egy egészen lassú, akusztikus dal személyében, pusztán csak a hangulat egyensúlyba hozása végett.

Ezt leszámítva azonban kutya baja a ’Titanic Mass’-nek, hiszen minden dal irdatlanul nagyot üt, a The Human Paradox, Untamer Of Your Soul és Roar Of The Underdog hármas már az elején letarolja a hallójáratokat, dinamizmusuk és erejük pedig földhöz szögez. Persze aki hallotta az előzményeket, annak ez nem jelent újdonságot, sőt talán túl kiszámíthatónak is érezheti esetenként a ’Titanic Mass’ világát, pedig a lassabb tempók mellett felfedezhetőek még további apró változások is a lemezen. Ilyen a szimfonikus hatások előbuggyanása innen-onnan, melyek képesek egészen izgalmassá tenni a Pain nagymesterével, Peter Tägtgrennel készített anyagot. Természetesen a Symphony X-et idéző gitárszólók és a Spinefarm lemezein menetrendszerűen érkező elektronikus kerregések sem maradhatnak el, azonban ezek jelenléte egyáltalán nem jelent rosszat, csak némi kiszámíthatóságot pakol a Dynazty új, 11-es dalcsokrába.

Pontszám: 7.5