The Sword: High Country

írta StonerCsab | 2015.09.01.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Razor & Tie

Weblap: http://www.theswordofficial.com

Stílus: Stoner/hard rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Mindig is vegyes érzelmeim voltak a The Sword csapatával kapcsolatban, hiszen már-már túlzottan nyilvánvaló volt zenéjükön a Black Sabbath hatása, ennek ellenére mégis jellemzi őket valamiféle egyéni megszólalás. Az előző, 2012-es 'Apocryphon' albumon szintén felbukkantak ezek az utánérzések, az augusztus végén megjelent 'High Country'-n azonban mintha ezzel a sztereotípiával akarnának leszámolni.

Kísérletező kedvvel nyitják az albumot az Unicorn Farmmal, ami egy sci-fi sorozat kezdődalának is beillő intró. Az utána következő Empty Temples még követi a Sword megszokott dalmeneteit, a verze alatt egy pazar kis huhogó kisérővokállal és zizegő basszuslépésekkel. A vibraslappel alászínezett címadó dal is mintha a jól bevált sémán maradna, attól eltekintve, hogy mind az ének, mind a refrén kicsit nyitottabbra, dallamosabbra sikeredett. Mindig is tudtam, hogy J. D. Cronise nem egy nagy hang – főleg nem élőben –, de itt jól megdolgozik a dalért.

Texasi srácok lévén, az albumról nem hiányozhatnak a karámból kihajtott dallamok se, amit a Mist and Shadow riffjei közé csempésztek, enyhe bluesos, stoneres árnyalattal lefedve. Vagy mondhatnám a The Bees of  Springet is a maga western-poros tempójával, akkordjaival, és egy délies, bagóízű lezárással. Három instrumentális darab is található a lemezen, az egyik az Agartha, amiben újból előkerül a fantasy és egyéb mitikus dolgok iránti rajongásuk, hiszen Agarthának hívják azt a belső földet, ami bizonyos elméletek szerint Földünk üreges belsejében létezik és egy fejlettebb civilizáció lakja. Sok író, művész képzeletét megragadta már ez az elképzelés, többek között Jules Verne regényében is előkerült. A dal teljesen visszaadja ennek hangulatát, és olyan érzésünk támadhat tőle, mintha egy idegen bolygó felületét pásztázná valami űrhajó belsejéből. Ez a dal és a Seriously Mysterious kissé félbevágja az albumot a "spészes" hangulattal. Itt nekem kissé sok a dobgép és a szintizés, viszont a maga fura módján ezek is illenek az album koncepciójába. A másik ének nélküli művelet, a Suffer No Fools szöges ellentéte az Agartha űrnézetének, itt már előkerül egy tempósabb dob- és gitártéma, nehezebb, metalos súllyal, wah-pedállal színezett szólóval, és az élőbb hatás kedvéért egy közönséghang-lezárással.

A képzeletbeli „B” oldalra kerültek a régi gyökerekhez visszanyúló, hetvenes évekből hozott „löketriffek”, mint amilyet The Dreamthieves ben vagy a Buzzards-ban hallhatunk. Az Early Snowban is erősen működő énektémákat és dallamokat pakoltak, a végét pedig igencsak feldobja a trombita és a szaxofon kettőse. Hogy a hard rockos oldaluk is jobban megmutatkozzon, a Ghost Eye kezdőgitárjának hangzását elég jól kikeverték, dühös, sűrű, és egyáltalán nem veszít az erejéből attól, hogy a verzerészt egy kis akusztikus betéttel toldották meg. Emellett J.D. itt is színesített a stílusán, könnyed és megjegyezhető dallamokat hoz. Az elektromosságtól mentes, lágyabb húrhangzás előkerül az album harmadik instru dalában, a Silver Petals-ban, amit a basszusgitáros Bryan Richie követett el egy szál gitárral, némi dob- és szintetizátorkísérettel. A lírikus hangvételt pedig a záróblokkba pakolt Turned To Dust is továbbviszi a maga komótos, szinte monoton jellegével.

Pontszám: 7