Jorn Lande & Trond Holter: Dracula - Swing of Death

írta Adamwarlock | 2015.02.14.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: http://www.frontiers.it/album/5239/

Stílus: Hard rock / heavy metal

Származás: Norvégia

Dalcímek

Értékelés

Már nem tudom, hanyadszor kell papírra (illetve monitorra) vetnünk, hogy Jorn Landét, minden tiszteletünk és rajongásunk mellett, egy elveszett fickónak tartjuk. Elveszett a saját agytekervényeiben, elveszett és eltévedt a metalszintéren, és végképp belebonyolódott a zenei útkeresésbe. A hihetetlenül ígéretes első négy album után szólókarrierje nemcsak, hogy hullámzó, hanem erőteljesen zuhanó ívet vett, és a rengeteg sikeres kollaboráció után már úgy tűnik a semmilyen projekt nem menti meg az énekest. Talán a kedves Olvasó nem látja ennyire borúsan az összképet, és valószínűleg az igazság sem ennyire sötét, azonban belőlem a ’Dracula’ ismételten csak fintorgást tudott kiváltani. Egy keserű kritika következik.

Jorn Lande összeállt tehát a Trond Holter nevű úriemberrel, hogy minden idők leghíresebb vámpírjának történetét rockoperásítsák. Én bevallom, azt sem tudtam ez idáig, hogy Trond Holtert eszik-e vagy isszák, de kis utánaolvasás után kiderült, hogy az úr a Wig Wam nevű formáció gitárosa volt, nem mellesleg jelenleg Jorn szólóprojektjében vitézkedik. Leginkább a balul sikerült ’Traveller’ lemezről lehet ismerős a neve. Mondjuk számomra már ezen a ponton megbukott a történet, mert amíg a norvég szupertorok mellé be nem raknak egy tisztességes zene- és dalszövegírót, addig ontani fogja magából az egysíkúbbnál egysíkúbb, ötlettelen és monoton kiadványokat. És pont. Amíg ezt valaki bele nem veri a fejébe, addig nem lesz változás. Trond Holter meg nem hinném, hogy lenyomna egy akkora egót, mint amekkora Jorné. Azért elsőre hallatszik a különbség a legutóbbi Allen/Lande lemez és a legutóbbi szólólemezek között, pedig a ’The Great Divide’ talán a leggyengébb tagja a sorozatnak.

Mondjuk monotonnak vagy önismétlőnek nem mondanám ’Swing of Death’-szet. Ezzel más bajok vannak. Onnan indulunk, hogy e Draculáról írt lemez nem is metal (mondjuk ez nem feltétlenül rossz dolog). Ez egy nagyon erősen Broadway-szagú, néhol a Trans Siberian Orchestrát idéző elemekkel egybeszőtt katyvasz. És a katyvaszon van a hangsúly. Az egész lemeznek se füle, se farka. Nincs iránya, nincs íve, csak egymás után pakolt dalok, amiken Jorn jól kieresztheti a hangját. És megint eljutunk arra a Landénál örökké visszatérő problémára, hogy a zenei és minőségi kritériumoknak maradéktalanul megfelel az alkotás, de egyszerűen a produktum nem szórakoztató. Pedig érezni rajta a bizonyítási vágyat és a monumentalitásra törekvést, de nem mindenki születik Arjen Lucassennek, hogy intelligensen ki tudja fejezni önmagát egy ilyen műfajban.

Bár a hangszerelésileg nagyon erős, instrumentális True Love Through Blood vagy a grandiózus Walking on Water esetében még azt gondolhatnánk, hogy talán többre is érdemes a lemez, azonban ha egy kicsit jobban fülelünk, akkor az egész koncepció összeszedetlensége és izzadtságszaga mellett olyan dalszövegeknek lehetünk fültanúi, amelyek hallatán esküszöm, hogy a magyar popzene legsötétebb korszakának, a ’90-es éveknek a fiúbandái által előadott rímeket is visszasírom.

Azt mondjuk mindig meg kell említeni, hogy Lande hangja továbbra is első osztályú, azonban kicsit fárasztó emiatt plusz pontokat adni a lemezeinek. Persze, ezt az albumot is végig lehet hallgatni, a műfaj rajongói meg simán találhatnak rajta a szívükhöz közel álló momentumokat. Azonban a kellő minőségű dalszerzés hiányát még mindig nem lehet Jornnak megbocsátani, és számomra ezt sem a hangja, sem a kiváló hangszerelés nem feledteti. Ha meg a lemezen beugró Lena Floitmoen által énekelt betétekre, és erre az egész színpadias légkörre gondolok, akkor fájó szívvel jut eszembe, hogy Meat Loaf mit tudott volna egy ilyen koncepcióval kezdeni. A végén pedig az objektivitás jegyében matekozzunk: a legutóbbi Jorn-szóló projektre 5 pontot adtunk. Annál a kliséhalmaznál azért a ’Swing of Death’ egy minőségibb alkotás, viszont azt tekintve, hogy az Allen/Lande 2014-es lemeze 7.5 pontot ért, Dracula barátunkra egy hatosnál többet még a legnagyobb jóakaratom ellenére sem nem tudok kiszenvedni magamból.

Pontszám: 6