Seether: Isolate And Medicate
írta Hard Rock Magazin | 2014.12.13.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Dél-Afrikáról elsőre a vuvuzelák fülsértő tülkölése jut mindenki eszébe, de hát a focivébé már a múlté. Szörfparadicsom révén még goa színezheti a palettát – dobtam is egy hátast, amikor a Seether debütalbumán a Gasoline belobbant. Aztán elsült a kéz, tarolt a Remedy – pont olyan keményen, precízen és ellentmondást nem tűrően ejtett rabul, mint Mandelát a börtön rácsa. Ha létezik a rockzene, mint a világörökség része (márpedig létezik!), akkor Shaun Morgan ezzel a tétellel megváltotta örökbérletét a halhatatlanok csarnokába. A ’Disclaimer II’ kibővített változatával együtt összesen öt sorlemeze jelent meg az apartheidben fogant srácoknak – és eddig még megbocsátottam nekik mindent, mint anya a sügér fiának.
Sasoltam őket nyáron a Nova Rock porában és decemberben a Dürer kert félházas buliján is, aztán ennyiben maradtunk. A rajongóknak bejön, de én vakarózni kezdek attól, ha a tollukat vadul rázó, kivarrt vállú, szőrös állatok nagyüzemben líráznak. Ezzel a fenntartással hallgattam meg ’Isolate And Medicate’ címmel kiadott legújabb albumukat – és nem is csalódtam. Csak kicsit elálmosodtam. Lassú, nehéz témával indul a mandula, de a See You at the Bottom anélkül fut ki, hogy mélyet karcolna a lelkivilágomba. A Same Damn Life ott egyensúlyoz a tinglitangli diszkó fejhang és a kemény váltások vékony mezsgyéjén, és csak a középső riff révén nem zuhan a mélybe. Words As Weapons a harmadik track, amivel megérkezik a lírai vonal nagyívű, szépre csiszolt refrénnel – minden különösebb izgalom nélkül. A My Disaster hosszú meló tucattermése, de a legtöbb időt a verze kimatekozása okozhatta – melyik hangot nem sütöttük még el ebben a sorrendben? Cikinek tűnő vokál után itt-ott bekeményedik ez a történet is, de talán nem csak nekik katasztrófa.
Lassan, langyosan indul a Crash – aztán úgy is folytatódik. A csattanás elmarad. És ez még csak az album fele! Túl kiszámítható, és ha később be is játszik némi düh, csak az alaptéma karcos. Mielőtt Shaun szétrágná a mikrofont valami nagy heveskedésben, lenyugtatja a leányegylet vokálja. Az azonnal megfejthető, izgalommentes töltelék utáni Nobody Praying for Me alatt azon imádkoztam, hogy végre történjen már valami. De csak torzítóból kerül dupla imaszőnyeg a térd alá. Keep the Dogs at Bay: végre zúzósan indul, aztán belassul ez is anélkül, hogy eleresztené a kutyákat. A záró tétel akusztikus gitárját valami olcsó villanyzongorás pilickázás kíséri – nem fáj a szívem egy ilyen albumot abbahagyni.
Legutóbbi hozzászólások