Seether: Isolate And Medicate

írta Hard Rock Magazin | 2014.12.13.

Megjelenés: 2014

 

 

Kiadó: Bicycle, Concord

Weblap: http://www.seether.com

Stílus: Post-grunge

Származás: Dél-afrikai Köztársaság

 

Zenészek
Shaun Morgan - ének, gitár Dale Stewart - basszusgitár John Humprey - dob
Dalcímek
1. See You at the Bottom 2. Same Damn Life 3. Words as Weapons 4. My Disaster 5. Crash 6. Suffer It All 7. Watch Me Drown 8. Nobody Praying for Me 9. Keep the Dogs at Bay 10. Save Today
Értékelés

Dél-Afrikáról elsőre a vuvuzelák fülsértő tülkölése jut mindenki eszébe, de hát a focivébé már a múlté. Szörfparadicsom révén még goa színezheti a palettát – dobtam is egy hátast, amikor a Seether debütalbumán a Gasoline belobbant. Aztán elsült a kéz, tarolt a Remedy – pont olyan keményen, precízen és ellentmondást nem tűrően ejtett rabul, mint Mandelát a börtön rácsa. Ha létezik a rockzene, mint a világörökség része (márpedig létezik!), akkor Shaun Morgan ezzel a tétellel megváltotta örökbérletét a halhatatlanok csarnokába. A ’Disclaimer II’ kibővített változatával együtt összesen öt sorlemeze jelent meg az apartheidben fogant srácoknak – és eddig még megbocsátottam nekik mindent, mint anya a sügér fiának.

Sasoltam őket nyáron a Nova Rock porában és decemberben a Dürer kert félházas buliján is, aztán ennyiben maradtunk. A rajongóknak bejön, de én vakarózni kezdek attól, ha a tollukat vadul rázó, kivarrt vállú, szőrös állatok nagyüzemben líráznak. Ezzel a fenntartással hallgattam meg ’Isolate And Medicate’ címmel kiadott legújabb albumukat – és nem is csalódtam. Csak kicsit elálmosodtam. Lassú, nehéz témával indul a mandula, de a See You at the Bottom anélkül fut ki, hogy mélyet karcolna a lelkivilágomba. A Same Damn Life ott egyensúlyoz a tinglitangli diszkó fejhang és a kemény váltások vékony mezsgyéjén, és csak a középső riff révén nem zuhan a mélybe. Words As Weapons a harmadik track, amivel megérkezik a lírai vonal nagyívű, szépre csiszolt refrénnel – minden különösebb izgalom nélkül. A My Disaster hosszú meló tucattermése, de a legtöbb időt a verze kimatekozása okozhatta – melyik hangot nem sütöttük még el ebben a sorrendben? Cikinek tűnő vokál után itt-ott bekeményedik ez a történet is, de talán nem csak nekik katasztrófa.

Lassan, langyosan indul a Crash – aztán úgy is folytatódik. A csattanás elmarad. És ez még csak az album fele! Túl kiszámítható, és ha később be is játszik némi düh, csak az alaptéma karcos. Mielőtt Shaun szétrágná a mikrofont valami nagy heveskedésben, lenyugtatja a leányegylet vokálja. Az azonnal megfejthető, izgalommentes töltelék utáni Nobody Praying for Me alatt azon imádkoztam, hogy végre történjen már valami. De csak torzítóból kerül dupla imaszőnyeg a térd alá. Keep the Dogs at Bay: végre zúzósan indul, aztán belassul ez is anélkül, hogy eleresztené a kutyákat. A záró tétel akusztikus gitárját valami olcsó villanyzongorás pilickázás kíséri – nem fáj a szívem egy ilyen albumot abbahagyni.

Pontszám: 5.5

Legutóbbi hozzászólások