Asia: Gravitas

írta Adamwarlock | 2014.03.31.

Megjelenés: 2014

 

 

Kiadó: Frontiers

Weblap: http://www.originalasia.com

Stílus: Progresszí­v rock, Pop-rock

Származás: Egyesült Királyság

 

Zenészek
John Wetton - basszusgitár, ének Geoff Downes - billentyűk Carl Palmer - dobok Sam Coulson - gitár
Dalcímek
01. Valkyrie 02. Gravitas 03. The Closer I Get To You 04. Nyctophobia 05. Russian Dolls 06. Heaven Help Me Now 07. I Would Die For You 08. Joe Di Maggio's Glove 09. Till We Meet Again
Értékelés

Rengeteg olyan csapatot ismerünk, akik legendás múltjuk dicsőségét felhasználva, vagy inkább azt majmolva egyszerűen képtelenek feladni a harcot a felettük lassan elszálló évekkel, évtizedekkel, vagy még inkább a folyamatosan alakuló korszellemmel. Rossz nézni ezt a fajta vergődést, és a legendás örökségek megcsúfolását. Tudnék sorolni ilyen együtteseket, ahogy bizonyára mindenki képes erre, de feleslegesnek érzem az ilyen egyszerű felhívásokat ordas trollkodásokra. Szerencsére az Asia nem ilyen formáció. Nekik talán szerencséjük volt azzal, hogy a hőskoruk után rendesen cserélgették a tagjaikat, aminek az lett az eredménye, hogy amikor 2006-ban újra összeborult az eredeti felállás, maradt a közös játékukban annyi muníció, hogy kiadjanak olyan kiváló sorlemezeket, mint a ’Phoenix’, az ’Omega’ és az ’XXX’.

A ’Gravitas’ nem túl nagy meglepetésként a 2012-es lemez bűvkörében született, ami cseppet sem gond, hiszen az 'XXX' kiváló kritikákat kapott a rocksajtóban. Maradtak a jellemzően Asia-s témák, dallamszerkezetek, továbbá a ’70-es évek hangzását és hangszerelését megtartó miliő. Ami változást jelent, az a Sam Coulson nevű fiatalember megjelenése a bárd mögött, akit a csapat a Youtube-ról vadászott le Steve Howe helyére, mivel Howe a Yes-beli elfoglaltságai miatt nem vállalta a további együttműködést a bandával. Coulson kicsit túl is szárnyalja a tőle elvárt szintet, fiatal kora ellenére meglepően egyedi arculatot tudott belevinni a játékába, ami azért nagy szám, mert egy ilyen egységes hangulattal és hangzással bíró, bejáratott csapatban ezt véghezvinni egészen embert próbáló feladat lehetett.

A lemezen a középtempós, szívritmusunk sebességét cseppet sem befolyásoló darabok dominálnak, amit persze megtör néhány direkte hard rock sláger, mint az I Would Die For You és a záró, ’80-as évek aréna-rockját idéző Till We Meet Again. A maradék hét számot a „szép” jelzővel tudnám leírni: éteri vokálok, érzéki mélyek és néhol konkrétan zseniális lírai dallamok (Russian Dolls, The Closer I Get To You) jellemzik őket. Sok helyen azonban úgy éreztem, hogy a nagyszerű ötletek valahogy nem tudták átugrani az általuk magasra tett lécet, így bár a dalok részleteiben nagyot alkottak, összképükben nem alkottak maradandót. Persze magamat hazudtolnám meg, ha nem írnám jóvá számukra, hogy bizony a ’Gravitas’ is tartalmaz nem is egyet azokból a slágerszagú dalokból, amik az Asia-t olyan naggyá tették. A már említetteken kívül a Heaven Help Me Now egy óriási verse témát tartogat a hallgatóknak, míg a lemez talán legötletesebb száma, a Nyctophobia ellenállhatatlan ritmussal és refrénnel kápráztat el, de éppen ebben az amúgy remek nótában hibáznak nagyot John Wettonék, amikor a dal végén unásig ismételgetik a refrént. Ugyanígy feleslegesen hosszúnak éreztem a címadó dalt is, míg a Joe Di Maggio's Glove szimplán unalomba fullad, a nyitótétel Vakyrie pedig bár nagyon szép dallamvezetéssel bír, mégis hiányzik belőle a tűz és az energia, amitől igazán jó lehetne.

Összességében kellemesen csalódtam az Asia-ban, mert én úgy gondoltam, hogy a reunion első három anyaga után veszíteni fognak a színvonalból, de ez szerencsére nem történt meg. Nem mondom, a ’Gravitas’ néhány dalát egy játékfilm merengősebb pillanatai mellé jobban el tudnám képzelni, mint egy nagykoncerten, de a lemez egyben van, és nagy részében fülbemászó, meglepően hatásos tételeket tartalmaz.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások