Ministry: From Beer to Eternity

írta Equinox | 2014.02.09.

Megjelenés: 2013

Kiadó: 13th Planet

Weblap: http://www.thirteenthplanet.com/ministry/

Stílus: Industrial metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

A Ministry főnöke, Al Jourgensen már eljátszotta néhányszor a Kisstől tanult színdarabot. Jóég tudja hány utolsó lemeze van, de koncertalbummal is búcsúzott már el (’Adios... Putas Madres’), sőt élőben is egy ilyen „végső album” után láttam őket néhány éve. Sosem állt messze kubai születésű frontemberünktől a meglehetősen furcsa szóasszociációk használata, ez most sincs másképp, és az olyan nyilvánvaló nyelvi poénokra alapozó albumcímek sora, mint a ’The Mind Is a Terrible Thing to Taste’, a ’The Dark Side of the Spoon’, a ’Houses of the Molé’ vagy a ’Rio Grande Blood’, most a ’From Beer to Eternity’-vel folytatódik. Ugye mindenki felismeri a klasszikus rock- és metaldalokra és -lemezekre utaló szójátékokat? Az akasztófahumor tehát nem tűnt el a zenekar eszköztárából, a borító is illeszkedik a koncepcióhoz, a Jourgensenre hasonlító figura ugyanis egy rakás szép csajt tart a hálójában, amilyen elmebetegségre is csak a kattant frontember kapható szerintem. A szimbolikájáról annyit, hogy heten vannak, akár a hét főbűn, és mind brit modellek. Élcelődések célpontja is volt már a borító és a cím is, amelyre a zenekar azzal válaszolt, hogy a kötözködések hatására cím- és borítócsere lesz, és ’Whole Lotta Glove’ lesz a végletes változat, haha!

Jourgensen barátunk amúgy minden gyarlósága ellenére nagyon szerethető, színes természet, és szókimondó figura is, bár az a fajta akit, ha nem ismersz fel az utcán, a kinézete alapján örgtön átmész inkább az utca túloldalára. Aki nem hiszi, járjon utána, ajánlok figyelmébe néhány koncertképet! Na de elég is a körítésből, lássuk a lemezt. Industrial metal ez, a stílus alapítójától, ám a lemez ügyesen lavírozik a műfaj (és egyúttal elengedhetetlenül a zenekar) határai között. Van persze emészthetetlen pillanat is, ritka is az a Jourgensen mű, amin ne lett volna ilyen (nekem az anyabanda mellett beugrik még a rakás projektje közül a Lard, Revolting Cocks, 1000 Homo DJs stb.)

Az anyag készítése Mike Scaccia halála előtt kezdődött, de csak utána fejeződött be. Ez abból látszik, hgoy néhány dalban társszerző, de a dalok zöme Jourgensen és Quirin munkája. A csapatot hosszú ideig szolgáló gitáros emlékére (aki egyébként színpadon halt meg, a Rigor Mortis nevű bandájával való fellépés közben) a szerzőpáros egész jó számokat kalapált össze. Most is sok sample díszíti a zenét, de hát a bandának ez a védjegye, rengeteg részletet idéznek meg, filmeket, rádiós és tévés műsorokat, politikusok beszédeit. Széles a skála, de szerintem stílusosan csinálják. Ez a többes szám lehet furcsa, mivel Paul Barker basszusgitáros kilépése óta (2003) az együttes gyakorlatilag Jourgensen szólóprojektje, amelyhez időnként összerántja a haverokat, és leszállít egy majd egyórás „esztétikátlansággyűjteményt”, majd bejelenti, hogy ennyi, kész, vége. Egészen a következő lemezig...

Sok szempontból azért is jellegzetes Ministry lemezt kapunk az arcunkba, mert minden emlékeztet egy korábbi műre, leginkább viszont Bush-trilógia ('Houses of the Molé', 'Rio Grande Blood', 'The Last Sucker') íze van, de akad menetelős-acsarkodós szám is (Perfect Storm), amelyet például az örök mestermű ’Psalm 69’ Scarecrow című tételével lehet rokonítani.

Régi motoros Ministry-követőknek persze nagyon élvezetes a lemez (mindegyik az), ám ez egyben kétélű fegyver is. Elég gyorsan kiismerhető az album, és sokadikra már semmi újra nem kapom fel a fejem, márpedig egy időtálló lemeztől ezt elvárnám. Persze, nagyon profin húz a Fairly Unbalanced, és a Thanx but No Thanxben nagyon szépen dorombol a basszus (nagyon telt a hangzást kapunk végig), de egyrészt mindegyik tétel valamelyik régi nagy dobásukat idézi (a Fairly pl. a Hero kistestvére a ’Psalm’ lemezről), másrészt most egy olyan agyahagyott szám is van, amit azért nehéz lenyelni. Itt van még ugyanis az ügyeletes zajhalmaz, a Side F/X kezdetű zagyvalék – ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom, az eddigi ilyen lehetetlen számaik meglehetősen kreatívak voltak (’Land, ’Mind’, ’Psalm’ záródalai pl.), ebben viszont csak a lecsójelleg a feltűnő, de az nagyon.

A furcsa szerzemények sorát bővíti a jórészt egy sample-re és egy pulzáló basszustémára épülő The Horror is, amely nincs túlnyújtva, valahogy így képzelem el a jól működő, kísérletezős Ministry számokat. Enélkül is meglettem volna, de ha már túlzásokba esünk, ez legyen a maximum. A nagyon igényesen kivitelezett női énekkel izmosított Lesson Unlearned viszont igazi fogós sláger, valamint koncerteken nagyot fog ütni a már említett Fairly Unbalanced is, de a hangulatos Change of Luck is erős szerzemény. A kislemezes és iTunes single PermaWar a legismertebb szám innen, tuti koncertszereplő lesz, mondhatni megérdemelten. Suttogós felvezetésével a záró Enjoy the Quiet pedig samplerrel dúsított fogós darab, figyelemreméltó dallamokkal.

Pontszám: 7