Pearl Jam: Lightning Bolt

írta RemedyLane666 | 2013.12.02.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Monkeywrench / Universal

Weblap: http://pearljam.com

Stílus: Grunge / alternatí­v rock

Származás: USA

 

Zenészek
Eddie Vedder - ének, gitár, ukulele Mike McCready - gitár és 6 húros basszusgitár Jeff Ament - basszusgitár, háttérvokál Stone Gossard - gitár Matt Cameron - dob, háttérvokál Vendégzenészek: Ann Marie Calhoun - vonósok Boom Gaspar - zongora Brendan O'Brien - zongora (12.), keverés, hangmérnök
Dalcímek
01. Getaway 02. Mind Your Manners 03. My Father's Son 04. Sirens 05. Lightning Bolt 06. Infallible 07. Pendulum 08. Swallowed Whole 09. Let the Records Play 10. Sleeping by Myself 11. Yellow Moon 12. Future Days
Értékelés

Világéletemben szerettem a Pearl Jamet. Jöhettek rosszabb lemezek, jöhettek közepesek, jöhettek szenzációsak is, én mindig ugyanolyan csodálattal viseltettem feléjük. Ez abból fakadhat, hogy Eddie Vedder hangja teljesen magával tud ragadni, és nagyjából mindegy, hogy milyen zene szól mögötte. Na jó, nem mindegy, értsd akkor inkább úgy, hogy az ukulelés szólólemezét ugyanolyan örömmel tudom hallgatni, mint mondjuk az anyabanda ’Yield’-jét. Élvezetesek a kétezres évek elején kiadott kislemez dalokat tartalmazó válogatásalbumaik is, valamint nagyon szimpatikus volt azon amerikai bootleg koncertsorozat megjelentetése is, ahol az újrahasznosított papírból készített slip-case tokokon az amerikai zászló egy-egy darabja volt, így a hardcore fanok akár egy másfél négyzetméternyi koncertanyagot is összeszedhettek, bár darabjának ára vetekedett a soralbumokéval.

Az avokádóborítós, szimplán ’Pearl Jam’-re hallgató (vagy inkább név nélkül megjelentetett) és az azt követő ’Backspacer’ anyagok nem tartoznak a banda éllemezei közé, viszont a ’Lightning Bolt’ egészen más eset. Nagyon kedves az egész anyag, bár nem olyan harcias, mint elődeik, de így is hamisítatlan Pearl James megoldásokkal van telis tele. Előzetesben már hallhattuk a Mind Your Manners dalt, majd nem sokkal később a Sirens videójával volt tele az internet, nem ok nélkül. Mindkét dal tökéletesen mutatta, hogy a Pearl Jam egy kiegyensúlyozott zenekar, akik pontosan tudják, hogy mit is szeretnének csinálni. Mikor kézhez kaptam a ’Lightning Bolt’-ot, ezek tudtában tulajdonképpen már tisztában voltam vele, hogy mire is számíthatok.

Az amerikai rádiórock típusába tartozó dalok dominálnak az album elején. Ezt tudomásul is lehet venni, meg pörölni is lehetne ezek miatt, mindkettő teljesen felesleges, a Seattle-i zenekar úgyis azt csinálja, amit ők szeretnének, beleszólásnak helye nincs. Ezt azért is gondolom így, mert bármennyire is jól hallgattatják magukat a dalok, sajnos az énektémák zöme nem maradandó, emiatt el lehet tévedni az első néhány hallgatás alkalmával, de az olyan dalok, mint a már fentebb említett Sirens, a címadó vagy a Mind Your Manners támpontot tudnak biztosítani a hallgató számára. Például a nyitó Getaway és az Infallible a ’Riot Act’ kissé szürke dalszerkezeteit idézik, ami nem feltétlen vesz el a dalok minőségéből, mert simulni simulnak a képbe, csak hiányzik belőlük a ’Yield’ erőssége, mint az Evolution című dalnál.

Érdekesség, hogy a ’Lightning Bolt’ tartalmaz némi kísérletezést is. Ezt a Pendulum című elszállós nóta példázza, na nem azért, mert ilyet nem csináltak még korábban, hanem azért, mert így nem csinálták még. A szám misztikuma egy egészen új oldaláról mutatta meg a Pearl Jam zeneszerzői vénáját, ezért sem lehet azt mondani rájuk, hogy őszintétlenek volnának velünk, hallgatókkal. Innentől egy egészen más hangvételű anyag kezd kibontakozni. Míg az album első fele inkább a rockosabb (esetenként az üzleti) dalokért felelt, addig ’Lightning Bolt’ második felének szinte minden pillanata nagyon szerethető, ahol igazán varázslatos momentumokat tartalmaz többek között a számomra kicsit a The Beatles-t is idéző Sleeping by Myself. Minimálisan jelen van egy kis ukulele is ebben a számban, ami szintén tovább díszítette a szerzeményt. A lemez végén található dalhármas tökéletesen zárja le a ’Lightning Bolt’-ot: a hallgatás után nincs hiányérzete az embernek, mert úgy szerkesztették a dalokat, hogy egyre szellősebbé váljanak a lemeznek végére. Nagyon ötletes.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások