Blindead: Absence

írta RemedyLane666 | 2013.10.18.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Mystic Production

Weblap: https://www.facebook.com/blindeadofficial

Stílus: Progresszí­v doom metal

Származás: Lengyelország

 

Zenészek
Patrick "Nick Wolverine" Zwolinski - ének Mateusz Maurycy "Havoc" Smierzchalski - gitárok Marek "Deadman" Zielinski - gitárok Bartosz "H_12" Hervy - elektronikus hangszerek, samplerek Matteo Bassoli - basszusgitár Konrad Ciesielski - dobok
Dalcímek
01. a3 02. b6 03. s1 04. e5 05. n4 06. c7 07. e2 08. a7bsence
Értékelés

Érdekes dolog a stílusmeghatározás. Kétségtelen, hogy egy csomó zenekarnál pontosan meg lehet mondani, hogy ez ilyen vagy olyan típusú muzsikát játszik, de amikor a progresszív szó felmerül, ott már sejthető, hogy valamiféle kísérletezés folyt a zenével. Hogy ez előremutatást jelent-e, az csapatra válogatja – a lengyel Blindead esetében érzésem szerint csak annyit tesz, hogy nyitott elmére lesz szükség a hallgatásukhoz, mert nem fog elsőre hatni, az garantált.

A lengyelek ötödik nagylemeze nem vett különösebben újabb fordulatokat a régiekhez képest. Az ’Absence’-en folytatják az ’Affliction XXIX II MXMVI’ albumukon megkezdett utat. Talán az eddigiekkel ellentétben most még jobban dominálnak a Katatonia-féle énektémák és az Agalloch féle hangulatok, így a doom mint meghatározás szerintem sokkal lényegretörőbb, ugyanis sokszor hívják magukat experimentális sludge metal zenekarnak, mely „stíluskorlát” a régebbi lemezekre jobban elmondható volt, most viszont ez háttérbe szorult. Nekem a Neurosis által képviselt vonal ugrik be kapásból, ha valaki azt mondja, hogy sludge, itt viszont vegytiszta európai depresszív doom zenéről van szó. Nagyon kellemes dallamokkal van tele az album, mégsem maradandóak az énektémák, ellentétben a már fentebb említett svéd banda énekesének, Jonas Renksének a dallamaival. Amíg többek között a legutóbbi Katatonia kiadványon is hallható vokáltémák magával ragadnak, elkápráztatnak, gyönyörködtetnek, addig a Blindead egy egységesen nyomasztó alkotásra törekedett, ahol kevéssé volt fontos maga a hang, a hangulat sokkal lényegesebb számukra. Ez utóbbit viszont majdnem tökéletesen kivitelezték, ugyanis néhol olyan szinten kapjuk vissza a Katatonia méltán híres harmadik lemezének hangulatát, hogy azt egy kicsit meg is könnyezi az ember, és halkan elmormol egy köszönömöt a lengyeleknek, hogy így visszaidézték ezzel az alkotással a ’90-es évek doom nagyjainak néhány meseszép pillanatát.

A furcsa számcímeket felvonultató ’Absence’ hallgatását megnehezíti az a tény, hogy az egész lemez egybefolyik, azaz nincs szünet a dalok között. Ezzel általában nem szokott problémám lenni, nyilván a koncepcióhoz tartozik, csak itt az összes dal egyformán lassú vagy középtempós. Igazából még ezt is tudomásul veszem, hiszen a stílushoz tartozik, de azt már nem vagyok képes, hogy tulajdonképpen alig vannak hangnemi kitérések az egész lemezen, nem fogja a figyelmet, rövid időn belül elengedi azt. Be kell látni, hogy az ’Absence’ nem olyan míves, mint az elődje, vagy mint mondjuk a TransatlanticThe Whirlwind’-je, vagy a Pain of Salvation ’BE’-je. Értem én, hogy alapvetően doomról van szó, de azért ott is lehetne szerteágazóbban gondolkodni – csak hogy két példát említsek –, mint ahogy anno a My Dying Bride tette a ’The Dreadful Hours’ című lemezénél vagy a Paradise Lost a ’Faith Divides Us Death Unites Us’ névre keresztelt albumánál. 

Pontszám: 6

Legutóbbi hozzászólások