ASG: Blood Drive

írta StonerCsab | 2013.09.12.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Relapse Records

Weblap: http://asgnation.bandcamp.com

Stílus: Hard/stoner rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Most májusban már a Relapse Records gondozásában jelent meg az észak-kaliforniai kvartett új albuma, a 'Blood Drive', aminek már a borítója is nagyon szép munka, kellően érzéki töltetet sugároz. Az előző két lemezt (‘Feeling Good Is Good Enough’, ‘Win Us Over’) sajnos nem ismerem, így teljesen tiszta lappal indultam neki ennek a 12 számnak, de ezeket hallva mindenképp pótolni fogom a lemaradásomat. Az Avalanche igazi kezdő slágerszám, szolid gitártémákkal indul, és fülbemászó, elhúzott lendületű, szinte grunge-os énekkel. Talán az egyik legvisszafogottabb dal az albumon, amin a kaliforniai szörfdeszka-cipelős feeling, a sivatagban poroszkálás érzete, és néhol az eszelős punkos jelleg is előkerül. Akad a gumicsizmával lassan tapicskoló, mocsaras riff is, például a Day's Work-ben, amihez még egy egyszerű, de nagyon hangulatos klipet is összehoztak a srácok. Szépen vegyül a stoner, a hard rock, és a lágyabb, pszichedelikus vonulat is, amelyben még a fej feletti, öngyújtós lobogtatás is elkerülhetetlen. Kifejezetten jó példa erre a Blues For Bama vagy a Good Enough To Eat, ami a kedvenc számom lett erről az albumról, mert valami hihetetlen szomorúra csiszolták benne a gitárhangzást.

Ám mielőtt a végére érnénk, egy lassított napkitörés lángjait is szemmel követhetjük egy motorháztetőről az Earthwalk alatt. A nem kockákkal játszó Children's Music-ban is az akusztikus felvezető után kapunk egy jó nagy adag, zsákból ránk borított, kőfejtőből kihántolt szikladarabot. A Hawkeye kapta talán a leginkább „stoneres” hatást az agresszívabb énekkel, a beszaggatott gitáreffektekkel és a széthúzott, taglóba rakott hangokkal.

Shi éneke elsőre nem igazán tetszett, de többszöri hallgatás után elérte nálam azt a szintet, hogy most már úgy gondolom: vele megtalálták a srácok az abszolút ideillő hangot. A mélydöngőlös reszelést ugyanúgy tudja hozni, mint a lágyabb, bugyilecsúsztatós udvarlást. Ahogy utánaolvastam, énekes híján kényszerből kapta magához a mikrofont, de úgy néz ki, mostanra önmagára talált az éneklésben is. A gitárjáték is abszolút erős, az effektkezelések rendben vannak, a dallamok pontosak, a riffek néhol szőrösek, mint a mangalica háta, néhol meg keserűek, akár a leszaggatott pillangószárny. Amit kissé nehezményeztem, hogy nem elég szaftban dús a hangzás, de attól még nem rossz, ez csak személyes hülyeség. A ritmusszekció is szilárd alapot biztosít, és teljes egészében összetartja a produkciót. Igazán változatos és képekkel teli lemez, akár egy női magazin belseje, de annál azért jóval több tartalommal.

Pontszám: 7.5