Evidence One: Tattooed Heart
írta JLT | 2007.01.15.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A véletlen, vagy éppen a sors sodorta utamba az Evidence One nevű német metal csapatot. A Tattooed Heart a második lemeze a 2000 - ben alakult együttesnek. Énekesük az ex-Domain dalnok, Carsten Schultz, egyike a legjobb torkoknak, azonban neve nem igazán tört be a köztudatba. Pedig helye lenne a legnagyobbak között. Minden tartományban magabiztosan mozog a hangja, van benne erő, dinamika, karcosság és nem utolsó sorban igen tisztán és szépen is tud énekelni. A többiek is igazi mesterei hangszereiknek, rutinos zenészek, akik mögött legalább egy évtizedes zenei múlt áll. Robby Boebel az Evidence One mellett a Frontline nevű csapatban is penget. Szintén Frontline muzsikus a basszer Thomas Bauer, akinek a játéka pont olyan, amilyennek egy basszusgitárosnak kell. Pontos, jól alapoz a nótákban, és nem utolsó sorban igen jól szól a hangszere, bár ez az összes többi instrumentre igaz. A zenét talán úgy lehetne jellemezni, hogy a 70-es évek hard rockja, ötvözve a 80-as évek melodikus rockereinek dallamvilágával (különösen a refrénekre igaz ez), és a 90-es évek heavy és power metal keménységével, ami a riffeket és a gitár soundot illeti. Mégis, ha a stílust kéne behatárolni, talán a melodikus heavy metal a legmegfelelőbb. A nyitó tétel, a Moonsigh power metalos érzetű nóta, (talán a Brainstorm vagy a Nevermore juthat eszünkbe róla) átszőve igen kellemes keleti motívumokkal, ami nagyon kellemessé teszi az amúgy elég kemény nótát. A Virus In My Veins egy lendületes, pörgősebb dal, aminek nagyon jól eltalált énekdallamai vannak, amit egy kiváló közönség által is könnyen énekelhető refrénnel koronáznak meg a srácok. A lemez talán legjobb nótája ez. A Written In Blood egy középtempós szerzemény, amire jót lehet headbangelni. Igazi erős hard rock nóta, nagyon jó gitárszólóval. Tipikusan olyan dal, amit pl. kocsiban ülve, orbitális hangerő mellett lehet hallgatni. A Tattoed Heart egy lágyabb, lassabb tempójú szerzemény, amiben nagyon jó vokálok vannak, a refrén remekül megírt, és Carsten valami elképesztően jól énekel. (Ebben a számban is.) Ez a nóta talán a Winger, Tyketto és társaik féle dallamos, melodikus világának, modern köntösbe bújt leszármazottja. Az ötödik tétel Infinite Seconds névre hallgat, ami egy keményebb, menetelősebb szám, a riff itt is az US Power csapatokat idézi, de talán ebből számból érződik leginkább az Evidence One zenéjének a lényege: kemény, erős riffek, és óriási énekdallamok, kolosszális vokállal támogatott refrén. A When Thunder Hits The Groundról nekem kapásból Axel Rudi Pell mester zenéje ugrott be. Félreértés ne essék, nem nyúlnak a fiúk, inkább csak az érzések olyanok, mint a már fentebb említett csapatoknál. Ez a nóta az én személyes kedvencem az albumról. Lendületes, jó szólók, pontos, precíz ritmus szekció munka. Az In Love And War a lemez egyetlen balladája, már ha a ballada szó megfelelő itt. Kellemes, szép énektémák, melankolikus zenei elemek jellemzik a nótát. Kis pihenő ez a többi igen pörgős, száguldó tempó után. A Slave To The Machine ismét egy keményebb, menetelősebb, már-már Accept szerű szám lenne, ha a refrén nem lenne igazi Evindence One-os. Egész elképesztő hogy mit tud Carsten Schultz. Remek dalszerző párost alkotnak Robby Boebel-el! A kilences tétel az Anything I Need To Know egy tökéletes ötvözete a melodikus rocknak és power metalnak. A riff igazi zúzós (bár kicsit lassú) téma, a dallamok pedig mintha a 80 - as évekből utaztak volna előre az időben. A Child Of Insanity újra gyorsabb tempót hoz, ami mozgásra ingerli a végtagokat. Egy nem túl bonyolult riff, ötletes szóló, csodás dallamok, kifejezetten jó dob. Rami Ali az egész lemezen megbízhatóan, pontosan dobol. Igen jókezű ritmusembert ismertem meg személyében. A Wall Of Lies ugyan "csak" bonusz tétel, de nagyon nagy kár lett volna ha nem kerül föl a lemezre. Számomra kicsit Dokken-es feelingje van a nótának, ami nem baj, sőt...
Legutóbbi hozzászólások