Avantasia: The Mystery of Time

írta Jocke | 2013.03.30.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.avantasia.net

Stílus: Heavy / Power Metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Tobias Sammet - ének, basszusgitár, billentyűk Sascha Paeth - gitár, producer Michael Rodenberg - billentyűk Russell Gilbrook - dobok Vendégzenészek: Bruce Kulick - gitár (3, 6, 10) Oliver Hartmann - gitár (4, 7, 9) Arjen Lucassen - gitár (2) Joe Lynn Turner - ének (1, 2, 6, 10) Michael Kiske - ének (4, 6, 9) Biff Byford - ének (3, 6, 10) Ronnie Atkins - ének (7) Eric Martin - ének (8) Bob Catley - ének (10) Cloudy Yang - ének (5)
Dalcímek
01. Spectres 02. The Watchmakers' Dream 03. Black Orchid 04. Where Clock Hands Freeze 05. Sleepwalking 06. Savior in the Clockwork 07. Invoke the Machine 08. What's Left of Me 09. Dweller in a Dream 10. The Great Mystery
Értékelés

Imádok Tobias Sammeten élcelődni. Valamiért mindig elő lehet venni, legyen szó kissé búzakalász kalapjairól, mérhetetlen egoizmusáról vagy olykor-olykor jelentkező koordinációs problémáiról. Egy biztos: nem teljesen ép az emberünk, már csak az a kérdés, hogy ezzel ő maga mennyire van tisztában. Gyanítom nemigen. Azt azonban el kell ismerni, hogy az Avantasia projekttel rengeteg rajongónak szerzett örömteli órákat, gigatorkokat rántott rá (písz) egy-egy korongra, nem beszélve a fantasztikus turnékról, ahová mindig sikerült magával csalnia egy-két vendégénekest. A 'The Metal Opera I-II' máig dagadt tízes nálam, sőt, a 'The Scarecrow'-t is nagyon szerettem, de aztán lejtmenetnek indult a történet, és a 2010-es 'The Wicked Symhony'/'Angel of Babylon' duó már nem tudott annyira felvillanyozni. Épp ezért kicsit féltem a 'The Mystery of Time'-tól, miközben azért árgus szemekkel figyeltem az aktuális híreket és a szép lassan bemutatott énekeseket.

J.L. Turner, Biff Byford, Michael Kiske, Ronnie Atkins - csupa-csupa nagy név. "Hajjajj Éliás, meleg lesz a pite, ha fel akarod venni velük a versenyt éneklés terén" - röhögtem magamban egyik este, miközben az égbolton csillagok rajzolták ki főhősünk arcát. S hogy miért gondoltam ezt? Ott van a megannyi eset közül például az Another Angel Down a 'The Scarcrow'-ról: Jorn Lande úgy eszi meg ozsonnára a kis Tóbiást, hogy rosszabb esetben is csak még éhesebb lesz tőle és sajnos most is ez történik - a nagy öregek tórt ülnek Tobi kihűlt teste felett, ráadásul Herr Sammet mintha sokkal több szerepet osztott volna magára, mint az előző epizódokban. Öreg hiba? Öreg hiba.

Mielőtt felmerülne a gyanú, hogy ebédre puszta véletlenségből (avagy direkt) gecigombócot étkeztem volna dödölle helyett, el kell mondanom, hogy tényleg szívem csücske az Avantasia, s csak a merő jóindulat vezérel, midőn megfogalmazom kritikám a 'The Mystery of Time'-mal, meg úgy az egész projekttel kapcsolatban; hátha' Tobi tud magyarul és olvassa a Hard Rock Magazint. A legfőbb probléma szerintem az, hogy az Avantasia elveszítette azt a grandiózusságot, amely tíz-tizenkét évvel ezelőtt még egyértelmű tulajdonsága volt a "zenekarnak". Öt (illetve inkább már három) lemez után megszűnt a varázslat, mintha halványodni látszana az az energia, amelynek Tobias Sammet operája a kezdetekben birtokosa volt. Persze nem igaz, hogy nincsenek jó dalok a hatodik Avantasia korongon, mert igenis vannak, az összkép mégis egy kicsit érdektelen, egy kicsit szürke, egy kicsit lapos.

Hiába van ott a tízdalos albumon a Black Orchid, amely akár a 'Mandrake'-en is helyet követelhetne, vagy a két tízperces, a Savior in the Clockwork és a The Great Mystery, valahogy mégsem áll össze a kép. Hiába indul gyönyörű szimfonikus betéttel a Where the Clock Hands Freeze, hiába kezdődik misztikusan, grandiózusan és ígéretesen a Spectres, a 'The Mystery of Time' nem tud elődei nyomába lépni. A legfőbb gondom az, hogy a cím és a borító által sugallt misztériumot egyszerűen nem tudja teljes mértékben visszaadni a zene. Noha nagy stílusbeli különbségeket nem lehet tenni Avantasia és Avantasia album között, úgy érzem, hogy Tobias a 'The Metal Opera I-II'-höz szeretett volna visszatérni, sajnos kevés sikerrel. Pedig a koncepcionista megközelítés fennállt, ami például a köztes három albumból hiányzott, vagy legalábbis kevésbé volt érezhető. Mindezek ellenére bőven van itt pozitívum is, hiszen az album jól szól, a zene és a hangszerelés továbbra is igényes, a történet önmagában magával ragadó, az énekesek pedig nem meglepő módon kiválóak.

Ha Tobias valóban tud magyarul és valóban olvassa a Hard Rock Magazint, akkor azt üzenem neki, hogy egy kicsit lazítson, illetve gondolkodjon el azon, hogy mit szeretne kezdeni a jövőben az Edguy-jal és az Avantasiával, mert úgy látszik, hogy a két dolog egymás rovására megy. Az Edguy már évek óta dögledezik, és félő, hogy az Avantasia is erre a sorsra jut majd. Vagy! Engedjen oda valakit maga mellé, ossza meg valakivel a dalírást, s talán ő maga is felfrissül az újabb inspirációktól. Bár valószínűsítem, hogy ezt az egója, vagy a színtér elvárásai nem engedik, de én jó döntésnek tartanám. Máskülönben félő, hogy beborul az éjszakai égbolt, s a Tobias arcát kirajzoló csillagok egyre inkább elhalványulnak...

Pontszám: 6.5

Legutóbbi hozzászólások