Soulspell: Hollow's Gathering

írta Jocke | 2012.10.22.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Inner Wound Recordings

Weblap: http://www.soulspell.com

Stílus: Power Metal / Metal Opera

Származás: Brazí­lia

Dalcímek

Értékelés

Mielőtt nagy vehemenciával sebészkést rántanék, és jó mélyen a Soulspell valamely belső szervébe mártanám, kitérnék egy pár mondat erejéig a "metal opera" és az "opera metal" kérdéskörére, mert közvetlen környezetemben sokan kérdeztek már rá a jelenségre. Annak ellenére, hogy a szimfonikus hangszerelés valamelyest előtérbe kerül egy ilyen jellegű projekt esetében, úgy gondolom, hogy az elméletet mindenképp a másik oldaláról kell megközelítenünk. Nagyon sok zenekar játszik ugyanis szimfonikus metalt (kissé csúf kifejezéssel élve "opera metalt"), ami azonban önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a két szó sorrendet cseréljen. A dolog egyik lényegi részét az adja, hogy a dalok egy történetet mesélnek el, az egész darabnak pedig több - szó szerinti - szereplője van (mint a színházban, vagy az operában), akik monológok, vagy párbeszédek (esetleg kórusok) formájában éneklik el a történetet. A metal opera zenei alapjait a heavy/ power metal szolgáltatja, előszeretettel (de nem kötelező jelleggel) alkalmazva billentyűs és vonós hangszereket, továbbá egyfajta emelkedettebb hangvétel is jellemzi.

Német(al)földön az Avantasia és az Ayreon tartják magasra a metal opera zászlaját, de jelen esetben egy brazil projektről kell szót ejtenünk, amely már harmadik felvonásához érkezett. A Soulspell kettes lemezéről, a 'Labyrinth of Truths'-ról nem egészen két éve írtunk, s elismerően konstatáltuk, hogy bizony nem csak "nálunk" készülnek minőségi power metal lemezek, bár ez a brazil zenei színtér ismeretében egyáltalán nem csoda. Brazília Tobias Sammetjét Heleno Vale-nek hívják, aki a mellékelt ábra szerint kivételes dalszerzői és nem utolsósorban szervezői képességekkel rendelkezik. Már a 'Labyrinth of Thruths'-on is hemzsegtek a nagyszerű énekesek, most azonban talán még nagyobb neveket sikerült belepasszírozni a korongba (de hangsúlyozom, azért az előző albumon is ott figyelt Jon Oliva, Edu Falaschi vagy Zak Stevens). Így itt van nekünk az Avantasiából és Michael Kiske oldaláról már jól ismert Amanda Sommerville, a Theocracy-s Matt Smith, valamint a hazánkba szinte hazajáró Tim Owens (na jó, kiírom: Tim "Ripper" Owens) és az utóbbi időben szintén sokat emlegetett Blaze Bayley is. Utóbbi két uraság már az első Soulspell albumon is tiszteletét tette, tehát nem újoncok ők a gáton. Arról nem is beszélve, hogy a viszonylag ismeretlenebb brazil énekesek szintén remek teljesítményt nyújtanak.

Persze a hangszerek mögött sem nyeretlen kétévesek állnak, az európai kontingenst ezen a fronton Frank Tischer billentyűs és Markus Grosskopf basszer képviseli. A koncepció megálmodója, Heleno Vale pedig a dobokért felel. De hogy ne csak pőre névsorolvasást tartsak, rögtön neki is veselkedem könyékig hatolni a felmetszett mellkasú Soulspellben. Elvérzéstől persze még véletlenül sem kell tartani, hiszen a 'Hollow's Gathering'-ba bőven szorult hemoglobin. Talán nem fog olyan gyorsan, olyan hamar rátapadni az agytekervényekre, mint az 'Igazság Labirintusai', de a csodaszép dallamok, a technikás futamok és a sokszínű, mégis egységes produkció beleragasztózzák majd a CD-t az igényes zenéért rajongók lemezjátszóiba.

Talán nem robbannak az arcunkba olyan direkt slágerek, mint az Amon’s Fountain vagy a Dark Prince's Dawn, de a kilenc perces címadó, vagy a germán ízű Change the Tide azért még így is be fogják rágni magukat a hallójáratokba, efelől nincs kétségem - a nagy kedvenc mégis a The Dead Tree, amely szinti és zongora blokkjaival, valamint vaskos hangzásával fogott meg. Amúgy a szimfonikus metal részről annyit, hogy vonós hangszerekre senki ne számítson, itt a húrok és a dobok mellett a billentyűk nyűvődnek, vagy talán inkább kopnak. Akik pedig esetleg hiányolták az utóbbi idők német lemezeiből a sebességet, azoknak jó hír, hogy mind a húrok, mind pedig a billentyűk meg lesznek táncoltatva nem egy alkalommal. Talán felesleges említeni, hogy hangzás terén csillagos ötöst kap a projekt (iskolai mércével mérve, természetesen), és itt nem csak a soundra gondolok, hanem a hangszeres szereposztásra is. A keverésért egyébként Matt Smith volt felelős, tehát újfent nem kell csodálkozni a miérteken.

A Soulspell új anyagának egyik legnagyobb pozitívuma azonban az, hogy a sok szereplő, az egy-két hosszabb dal és az összetettebb zenei megoldások ellenére egészen könnyen emészthető.

Pontszám: 8