Vision Divine: Destination Set To Nowhere

írta MMarton88 | 2012.10.06.

Megjelenés: 2012

 

 

Kiadó: earMusic

Weblap: http://www.visiondivine.com

Stílus: Progresszí­v power metal

Származás: Olaszország

 

Zenészek
Fabio Lione - ének Olaf Thörsen - gitár Federico Puleri - gitár Andrea "Tower" Torricini - basszusgitár Alessio "Tom" Lucatti - billentyű Alessandro "Bix" Bissa - dob
Dalcímek
01. S'io Fosse Foco 02. The Dream Maker 03. Beyond The Sun And Far Away 04. The Ark 05. Mermaids From Their Moons 06. The Lighthouse 07. Message To Home 08. The House Of The Angels 09. The Sin Is You 10. Here We Die 11. Destination Set to Nowhere
Értékelés

A Vision Divine egy jobb sorsra érdemes olasz zenekar. Már a hetedik nagylemeznél járnak, és a Rhapsody-s Fabio a frontember, úgyhogy papíron már jóval előrébb kellene tartaniuk, mint ahol vannak... de egyrészt az élet kegyetlen, másrészt azért talán nem hazudok nagyot, ha szemükre vetem, hogy a korábbi korongokkal különösebben nem váltották meg a fémvilágot. Kicsit számomra amolyan elveszett képet is mutatott a formáció, bolyongtak az AOR-power-prog labirintusban, bár anno a ’Stream of Consciousness’ lemez azon felül, hogy jól sikerült, úgy tűnt kicsit a felsőbb ligák felé is elsodorja a bandát. Mindenesetre ha másra nem, arra jó volt az az időszak, hogy a nagyvilág megismerte Michele Luppi csodadalnok nevét, aki pár évig Lione helyén énekelgetett a bandában.

Na de itt van újra Fabio, a Vison Divine pedig egy meglepően összeszedett, céltudatos, sőt... erős koronggal tért vissza! A játék neve első ránézésre progresszív power metal, ám ezzel azért nem árt egy kicsit óvatosan bánni. Voltaképp valahol a stílusdefiníció magába foglalja az előremutatást, ami aztán tökéletesen hiányzik a ’Destination Set To Nowhere’-ből. Elvégre azokat a zenei megoldásokat, ötleteket, paneleket, amikből építkezik a korong, már közel 10 éve rendszeresen halljuk a Pagan’s Mindtól, az Evergrey-től vagy a Symphony X-től, de vitathatatlan, hogy rengeteg minden eredeztethető itt a Marilliontól, vagy a Fates Warningtól, vagy a Genesis-től.

A végeredmény mégis egy szerethető, könnyen befogadható, sőt, a maga módján már-már slágeresen fülbemászó alkotás. Olaf Thörsen a stílus kötelező paneljeit és elemeit ügyesen pakolgatja egymás mellé, ráadásul azon felül, hogy igazán remek dallamokkal és tartalommal volt képes megtölteni a dalokat, még az összkép is egységes, erős lett. A korábbi AOR-esebb világ nem igen köszön vissza a korongon, de a progresszivitást sem viszik annyira túlzásba, mint anno a Luppi-s lemezeken. Az album nagy slágere egyértelműen a Beyond The Sun And Far Away, egy igazi melodikus metalhimnusz, de a klipes Mermaids From Their Moons, vagy szinte bármelyik másik dal is könnyen magával ragadja az ember figyelmét. Még a korong vége felé található durvább eresztések is remekül megállják a helyüket. Egyedül a záró címadót érzem kicsit jellegtelenebbnek, ha már amúgy is egy komolynak szánt konceptalbummal van dolgunk, a lezárás lehetne egy kicsit izgalmasabb eresztés.

Ezen felül néha giccsesbe hajlónak érzek egy-egy dalt. Ehhez persze nagyban hozzájárul Fabio előadásmódja, akinek a pátoszos, érzelemdús hangja tökéletesen működik a Rhapsody-ban, itt viszont kicsit néha túlságosan elszentimentáliskodja a dalokat. Erre remek példa a nyáltenger Message To Home, de ez egyszer kicsit elnéző leszek vele szemben, mégiscsak a színtér egyik legjobb dalnokáról van szó, és összességében még így is élvonalas a teljesítménye.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások