Joe Satriani: Satchurated: Live In Montreal

írta meszo | 2012.09.11.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Epic Records

Weblap: http://www.satriani.com

Stílus: Instrumentális Rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

„Már megint egy új Satriani DVD…”- hangozhat a nagyérdemű szájából, valljuk be: némi rosszindulattal. Jómagam viszont azon réteget erősítem, akik ezt egyértelműen pozitív fejleményként értelmezik. Ugyanis bár hősünk újabban valóban rákapott a „minden turnéról egy DVD” menetrendre, ám mindehhez példaértékű minőségi kivitelezés is párosul. Azt pedig igazán nem nehéz tolerálnunk, hogy minden lemezbemutató turnéról csúcsminőségű felvételt kapunk, nem igaz? Tény, az ipari mennyiségű kiadvány piacra dobása megnehezíti a gyűjtők dolgát, így lehetséges, hogy még Joe Satriani fanatizmusom ellenére sem rendelkezem az összes „Satch mozifilmmel”, ez azonban már maradjon az egyéni problémám…

Térjünk a konkrétumokra! Az új DVD ugyebár a ’Live In Paris: I Just Wanna Rock’ után értelemszerűen az eddigi legfrissebbnek számító ’Black Swans And Wormhole Wizards’ című 2010-ben megjelent anyag promóciós turnéját hivatott bemutatni. Egy bekezdéssel feljebb mozifilmet emlegettem, e kifejezés pedig jelen esetben teljes mértékben helytálló, ugyanis jelen cikk tárgya idén filmszínház vetítésre is került, méghozzá 3D-ben tálalva. Ez a tény számomra már önmagában bíztató volt, ám az igazi ámulatra a play gomb megnyomása után történtek adtak okot.

Satriani esetében nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ismét etalon minőségű DVD kiadvány született, itt azonban ennél még többről van szó. Vegyük csak sorba a szempontokat!

Először is mindenképp meg kell említenem, hogy a koncertanyag képi kivitelezése egész egyszerűen briliánsra sikerült! Pazar felbontás, gyönyörű színek, és végül, de nem utolsó sorban: elsőrangú operatőri és rendezői munka. Sok esetben érhetnek minket negatív tapasztalatok, amikor is úgy érezzük, a vizuális megjelenésért felelős személyek egész egyszerűen nem állnak a helyzet magaslatán, és gyakran nem azt követhetjük végig a képernyőn, amire épp fokuszálni kellene. Hogy ne menjünk messzire, a 2001-es évjáratú, san fransisco-i koncertet megörökítő képanyagon is akadnak ilyen momentumok, itt azonban egyszerűen bámulatos tökéletességgel sikerült megtalálnia az illetékeseknek a megfelelő pillanatokat.

Ugyancsak tökéletes eredményeket sikerült elérni a keverés során is, bár megmondom őszintén, számomra elsőre kissé furcsán hatott ez a szokásosnál talán kevésbé tiszta, élőbb hangzás. Néhány dal után azonban már sikerült megszoknom és megszeretnem a soundot.

Most pedig térjünk rá a lényegre: a muzsikusokra. A főhős játékáról természetesen hosszú ódákat zenghetnék, hiszen továbbra is minden lefogott hangja aranyat ér, és még mindig egészen felemelő látványt nyújt az a higgadt elegancia, ahogy elővezeti szinte határtalan technikai eszköztárát. Barátunk ugyan még most sem merül el a stand- up comedy rejtelmeiben, azonban ezt nem is várjuk el tőle. Közhelyesen hangozhat, de Ő valóban a zenéjével kommunikál, és szól az emberekhez.

A kísérő szekcióból külön ki kell emelnem azt a személyt, akinek billentyűsként való szerepeltetése igazán remek ötletnek bizonyul. Talán már mindenki sejti, hogy a veterán Mike Keanally-ről van szó, aki minden szempontból sokat hozzátesz a produkcióhoz. Amellett, hogy általa a zenekari összhang is jóval teltebb, jelenléte az előadást is felszabadultabbá, örömzenélés jellegűvé teszi. Több alkalommal is kap szólólehetőséget, ekkor pedig még a napnál is világosabbá teszi nem mindennapi képzettségét. Hangszeres teljesítményéért rajta kívül még Jeff Campitelli dobost említeném meg, aki minden alkalommal lenyűgöz borzasztóan precíz és stílusos játékával, és ez most sincs másképp. Sőt, a Mike Keanally féle szólókkal megtűzdelt improvizatív részekben még az eddigieknél is többet megvillant stílusbeli palettájáról.

A felszabadultsághoz mérten ezúttal a szetlistát is kevésbé nyilvánvaló tételekből állították össze az elmaradhatatlan slágerek mellett. Mindez még inkább izgalmassá teszi ezt a kétórás zenei utazást.

Tehát bármennyire is imádok belekötni különböző szempontokba, a ’Satchurated: Live In Montreal’ esetében nem találok fogást azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ez a DVD tökéletes!

Pontszám: 10