Anglagard: Viljans Öga

írta Bigfoot | 2012.08.17.

Megjelenés: 2012

 

 

Kiadó: 

Weblap: http://www.anglagard.net/

Stílus: Progresszí­v Rock

Származás: Svédország

 

Zenészek
Jonas EngdegíĽrd - gitár Thomas Johnson - billentyűsök Anna Holmgren - fuvola Johan Brand (born Högberg) - basszusgitár Mattias Olsson - dob
Dalcímek
01. Ur Vilande 02. Sorgmantel 03. SníĽrdom 04. Längtans Klocka
Értékelés

Ha jóindulatúak vagyunk, kijelenthetjük, hogy több mint húsz éve létezik ez a svéd formáció, de még mindig csak a harmadik stúdióalbumnál tartanak. Ennek legfőbb oka az, hogy a kilencvenes évek közepétől egészen 2009-ig szüneteltették működésüket, (eltekintve egy rövid ideig tartó aktivitástól 2003-ban) ekkor azonban a régi tagoknak újra kedve szottyant egy kis közös muzsikálásra. Sokáig érlelték ezt a produkciót, hiszen három év kellett, hogy megjelenjenek ezek a szerzemények.

Első hallásra azt hinnénk, eltévesztettük az évszámot, hiszen klasszikus, veretes progresszív rockzenét hallunk, abból is az elvontabb fajtából, mely hemzseg az ősi példaképek hatásától, vagy a kortárs komolyzenei elemektől.  Ezek a zenészek nem csak a rockműfajt ismerik kellő mélységben. Leginkább a King Crimson zenéje fedezhető fel a dallamokban, különösen a gitárban hallatszik Robert Fripp stílusa. Mindössze négy dalt komponáltak a lemez számára, jó hosszan kibontva valamennyit.

Instrumentális muzsikáról van szó, tehát a hangszeres részek beszédesek, sehol nincsenek az ének kíséretének szerepére kárhoztatva, ők maguk játsszák a főszerepet. Rengeteg téma elhangzik egy kompozíción belül, virgás szólókat nem hallunk, nem is kellenek, bár a basszusgitár bizonyos helyeken életre kel, loholhat is utána a többi instrumentum. Sokkal fontosabbak maguk a témák, ezekben a fuvolának meglepően nagy szerepe van a gitár mellett. Altat, felébreszt, vágtat, sokkol, aztán megint andalít, hogy még jobban sokkoljon, meghökkentsen. Nem kis bátorság kell ilyen kaliberű zene összehozáshoz, de ahogy közhely is mondja, bátraké a szerencse.

Csodálom, hogy a filmrendezők még nem fedezték fel a zenekart alkotásaik számára, mert gondolatébresztő az Anglagard muzsikája. Ahogy elindul az egész a fuvolás felvezetéssel, képek kezdenek el rohanni a szemünk előtt. El tudok képzelni, egy igazi, északi polgárpukkasztó történetet, ahol a főhős régi volvoján, autózik a rideg tájon, felidézve addigi élete főbb állomásait a visszhangzó narráció által. A kamera a suhanó fákat, villanypóznákat pásztázza, közben a fülünkbe tolakodik ennek a nagyszerű svéd formációnak a nagyon is karakteres zenéje. Nem baj, ami késik, nem múlik.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások