Shadows Fall: Fire From the Sky

írta Jocke | 2012.06.14.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Razor & Tie Records

Weblap: http://www.shadowsfall.com

Stílus: Metalcore

Származás: Egyesült Államok

Dalcímek

Értékelés

Amikor a májusi EH apropóján előkerült a Shadows Fall legújabb lemeze, a szóban forgó ‘Fire From the Sky’, nem gondoltam volna, hogy újoncot köszönthetünk a HRM hasábjain, midőn megírom róluk a kritikát. Persze hírek, fesztiválok kapcsán nem egyszer előkerült a springfieldi (tehát Simpsonék földijei) metalcore csapat – de a kritika egészen eddig váratott magára. Nem csodálom, mert szerintem én is elhaladtam volna a legújabb albumuk mellett, ha nem határozunk úgy, hogy EH-kötelessé tesszük. Noha túl előkelő pontokkal nem szórtuk meg a ‘Fire From the Sky’-t, mégis azt mondom, hogy egy kifejezetten erős dalcsokorral van dolgunk.

Nagyjából a kétezres évek elején találkoztam először a bandával, az egyik zenecsatorna hathatós támogatásával rendszeresen felbukkantak a képernyőn. Akkoriban nagyon szerették rájuk aggatni a NWoAHM, vagyis az Amerikai Heavy Metal Új Hulláma jelzőt, most pedig legtöbbször a metalcore kifejezéssel találkozom velük kapcsolatban (nagyjából egyébként ugyanarról beszélünk). Sokat nem kell tépnem a számat, mert Kotta anno precízen végigment a stílusokon, és összegezte azt, amiről egy metalcore bandának szólnia "kell”. A Shadows Fall zenéje a thrash metalnak, a heavy metalnak és a göteborgi dallamosnak a keveréke. A göteborgi dallamos befolyása leginkább az első SF albumokon volt tetten érhető, de aztán – állítólag határozott, eltökélt szándékkal – úgy döntöttek, hogy háttérbe szorítják, pont amiatt, mert nagyon sokan egyenes párhuzamot vontak köztük és a Svédország legkirályabb városáról elnevezett stílussal. Ennek ellenére azért még mindig van némi GDDM a tarsolyban, és ezt nem feltétlenül csak arra kell érteni, hogy a hörgés még mindig az egyik központi fegyvere a Shadows Fallnak.

Sok kritikában azzal találkoztam, hogy ez az album amolyan gyorsvonathoz hasonlatosan zúg el az ember füle mellett, ami ugyan odavág, ha elébe ugrasz, de nyomot hátra nem hagyva tűnik tova. Szerintem ennek a lemeznek az adja a kulcsát, hogy egy kicsit több időt kell szánni rá, bár jómagam az első két-három hallgatás után rákaptam az ízére. Hazudok, ha azt mondom, hogy valóban sok minden megmaradt belőle, de amikor hallgattam/hallgatom (azóta már biztos 7-8 alkalommal lepörgött), soha nem unatkozom.

Egy bikán, jól szóló albummal van dolgunk, amelyen néhol borús death témák sorakoznak (Fire From the Sky), máshol a thrashes elemek dominálnak (Weight of the World, Nothing Remains), némely dalok fődallama pedig pőre heavy metal (Save Your Soul), de szinte mindegyik számnál egyfajta hibridről beszélhetünk. Brian Fair énekes nem csak három méteres rasztahajjal, hanem legalább három különböző hangszínnel is rendelkezik – ízlés kérdése, hogy ezek egymásutánját ki hogyan tudja megemészteni, mivel elég élesen elkülönülnek egymástól. A “hörgés után viszonylag puha ének” azonban pl. a 'Come Clarity'-n is jól sült el, még akkor is, ha határozottan állíthatom, hogy Fairnek elsődlegesen a hörgés áll jól.

Egy agresszív, harapós albumnak tartom a ‘Fire From the Sky’-t, amely hangzásilag, szövegileg is igényesre sikerült és egy különös atmoszférával rendelkezik (már a számcímekből könnyen rá lehet jönni, hogy nem happy metallal lesz dolgunk). Nem beszélve a borítóról, amelyről rögtön a szintén amerikai Theocracy bitang jó albuma, az ‘As the World Bleeds’ ugrott be (még ha zeneileg nem is egyről beszélünk).

Pontszám: 8