Warren Haynes Band: Live At The Moody Theater - DVD/CD

írta Bigfoot | 2012.06.09.

Megjelenés: 2012

 

 

Kiadó: Concord

Weblap: http://www.warrenhaynes.net

Stílus: Blues

Származás: USA

 

Zenészek
Warren Haynes - gitár, ének Ron Holloway - tenor szaxofon Ron Johnson - basszusgitár Terence Higgins - basszusgitár Nigel Hall - billentyűsök, ének Alecia Chakour - ének
Dalcímek
1. Intro 2. Man In Motion 2. River's Gonna Rise 3. Sick Of My Shadow 4. A Friend To You 5. On A Real Lonely Night 6. Power & The Glory (csak DVD-n) 7. Invisible 1. Take A Bullet 2. Hattiesburg Hustle 3. Everyday Will Be Like A Holiday 4. Frozen Fear 5. Dreaming The Same Dream 6. Pretzel Logic 7. Fire In The Kitchen 8. A Change Is Gonna Come 9. Spanish Castle Magic 10. WHB Intro > 11. Tear Me Down 1. Your Wildest Dreams > 2. Soulshine Bonus 1. Patchwork Quilt (hangbeállás) 2. Hattiesburg Hustle (próba)
Értékelés

-Külcsín:

Semmi különös nem jut eszembe: egy ízléses fekete alapú tasakon a főhős nagyon jellemző portréja félig oldalnézetben. Talán egy pillanatfelvétel a buliról, az is lehet, műtermi beállítás az egész. A hozzá tartozó füzet bőséges kínálatot nyújt a koncerten elkattant képekből. Nem ez a lényeg, hanem a benne levő tartalom. (7)

-Tartalom:

Warren Haynes-t leginkább a Gov’t Mule vezetőjeként és az Allman Brothers Band gitárosaként ismerjük, persze nem elhanyagolható a két banda melletti szólótevékenysége. Ez a két évvel ezelőtt, Texasban rögzített koncertanyag egy intim bulit tálal: egy színházban náhányszáz néző előtt kékes fények közepette dolgoznak a zenészek a színpadon. Jó látvány, egy kicsit fátyolos, de passzol a hely méretéhez és a helyenként enyhén visszafogott előadáshoz. A zene nem annyira bluesos, nem olyan markáns, kemény, mint amit elsőre várnánk. Persze, Haynes a fő attrakció a gitárjával, de jelentős szerep jut a fúvósoknak, különösen Ron Holloway szaxofon játékosnak, sőt, Alecia Chakour énekesnő csodálatos hangja is domináns elem a dalokban, ezen kívül egy erős fúvós szekció a funky irányába tolja el az egész produkciót. Viszont a dalokban igencsak kitesznek magukért, hiszen a helyenként tízperces felvételek, terjedelmes, ötletes és egyáltalán nem öncélú hangszerszólókat foglalnak magukba. Haynes teret enged kollégáinak is, remekül színesítve a muzsikát. Nagyszerű zenésztársakat választott maga mellé a medve alkatú gitáros, ehhez nem férhet kétség. A vége felé azért bluesosra veszik a figurát, keményebben szól a zene, előkerül Jimi Hendrix örökzöldje, a Spanish Castle Magic is, kellőképpen hápogtatva, sőt a szaxi sem mellőzött benne. Azért rendesen kiforgatja Jimi dalát a sarkaiból, az eredetihez képest feldúsított hangszerelés is oka ennek a devianciának. Ha már itt tartunk, elmondjuk, a hanganyag külön is kagylózható, igaz, kicsit sekélyebb, mint a képi rész, de nyugodtan elvihetjük a két CD-t magunkkal egy hosszabb autóútra, a hangszerszólók együtt suhannak velünk a szerpentineken. Mondjátok meg, ha baromi közhelyes voltam. (9)

-Hangzás:

Nem szakadnak ki a hangfalak a helyükből, de arányosan szólal meg minden zeneszerszám. A kis színház intimitásához nem illene a dübörgő basszus, vagy a nyüszítő gitár, de azért Haynes ha odanyúl a húrokhoz, abban van dög. (8,5)

-Extrák:

Ebben a fejezetben az eredeti tartalomhoz képest nem található új, esetleg annyi, hogy az egyik dal a koncert előtti próbán, a másik a beálláson készült, igaz a soundcheck dal, a Patchwork Quilt nem hallható a koncerten. Lazaságnak nyoma sincs itt sem, a muzsikusok ugyanolyan alázattal és színvonalon játszanak, mint a főmenüben látható bulin. Igaz, itt nincs az angyali hangú Alecia. (8)

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások