Walter Trout: Blues For The Modern Daze

írta Bigfoot | 2012.05.17.

Megjelenés: 2012

 

 

Kiadó: PID

Weblap: http://www.waltertrout.com

Stílus: Blues

Származás: Egyesült Államok

 

Zenészek
Walter Trout - gitár, ének Rick Knapp - basszusgitár Michael Leasure - dob Skip Edwards - hammond orgona Sammy Avila - hammond orgona Deacon Jones - hammond orgona Eric Corn - ütősök, vokál Rob Rio - zongora
Dalcímek
1. Saw My Mama Cryin 2. Lonely 3. The Sky is Fallin' Down 4. Blues for my Baby 5. You Can't go Home Again 6. Recovery 7. Turn off your TV 8. Lifestyle of the Rich and Famous 9. Never Knew You Well 10. Puppet Master 11. Money Rules the World 12. All I Want is You 13. Brother's Keeper 14. Blues for the Modern Daze 15. Pray for Rain
Értékelés

A hatvanegy esztendős kiváló amerikai bluesgitáros nem közönségkedvenc, pedig tudása szerint a legjobbak között a helye. Walter Trout éveken keresztül játszott John Mayall-lal,  a vele eltöltött években Coco Montoyával alkottak eszméletlen párost, amiről a magyar közönség is meggyőződhetett a nyolcvanas évek derekán: a Bluesbreakers több helyen is fellépett az országban. Persze, akkoriban még nem volt szokatlan, hogy nemzetközi hírű előadó turnézzon hazánkban. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a ’Behind The Iron Curtain’ album, mely a szegedi buli pár részletét eleveníti fel. Az sem véletlen, hogy Joe Bonamassa egyik legnagyobb példaképének tartja őt.

Trout néhány éve nem valami banda élén, hanem saját neve alatt készít lemezeket. A legújabb produkción is, hasonlóan például a megelőző albumhoz, a 2010-es ’Common Ground’-hoz, a gitáros visszanyúl a műfaj gyökereihez: annak idején John Lee Hooker-nél kezdte az ipart. Itt-ott feltűnik Hendrix szelleme, persze nem nagy dózisban, (tapossa azért a wah-wah pedált) de a Free hatását is hallhatjuk elvétve. Ugyanakkor a mai modern, kőkemény hangzástól táncra perdülnek a hangfalak. Nem pörgős a lemez, inkább nagyon jól megszerkesztett lassú és érzelmes melodikus blues szerzemények sorakoznak rajta, nem egy személyes hangvételű gondolatot tartalmazva. Az iniciálé, dögös Saw My Mama Cry a művész édesanyjának állít emléket, elmesélve a blues zenébe száz százalékban passzoló kemény életét. Kiválóan illik hozzá Trout sírós, fájdalmas, a slide technikát sem nélkülöző rendkívül erőteljes játéka. A Lonely sem csak zenéjében kesereg, az emberi magányról értekezik, megemlítve a Facebook-függő zombikat. Helyet kapott egy-két melodikusabb rockszerzemény, ilyen a Rolling Stones jegyeit magán viselő You Can’t Go Home Again. Kedvcsinálónak ennyit ragadnék ki a tizenöt nóta közül, de sok-sok izgalmas pillanat vár a tisztelt hallgatóra.

Hosszú a lemez, majdnem nyolcvanpercnyi bluesmuzsikát kagylózhatunk, de egyáltalán nem unalmas, még a hosszú slow bluesok terjedelmes szólóit is ügyesen kitölti Trout Mester, az All I Want Is You-ban bizonyítja, az akusztikus kesergőhöz is ért, nem keveset. Ez a hangszer csak a lemez vége felé kerül elő. Hogy valami bírálatot is mondjak, én az album első felét egy kicsit erősebbnek érzem, itt több az invenció, mint a korong hátsó fertályában. Természetesen ez egy gitárcentrikus anyag, a billentyűs szekciónak csak a színezés a dolga, viszont azt remekül teszi. A Blues For My Baby szólójához kiválóan passzolnak a zongoracsípések, néha felelgetésbe mennek át a dal instrumentális részei - Rob Rio zongorista első osztályú partnere a főszereplőnek.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások