Wolfsbane: Wolfsbane Save The World

írta Adamwarlock | 2012.03.10.

Megjelenés: 2012

Kiadó: saját kiadás

Weblap: http://www.wolfsbanehms.com/

Stílus: hard rock/heavy metal

Származás: Egyesült Királyság

Dalcímek

Értékelés

Nos, úgy látszik Blaze hónapot kell tartanunk itt a magazinnál. Kijött ugye a mostani kritika tárgyát képző lemez, a hó végén napvilágot lát szólóanyaga is, ráadásul március 25-én a Club 202 színpadán élőben is láthatjuk az ex-Iron Maiden  énekest. Tehát újra itt a Wolfsbane. Annak idején teljesen kellemes, kissé punk (néhol glam) attitűddel megáldott dalokat alkottak, majd – ahogy mindenki ismeri a történetet – Blaze Bayley énekest elszólította a kötelesség, a lóvé, meg a hírnév, hogy a lábára egy olyan csizmát húzzon, ami valljuk meg, túl nagynak bizonyult.

Nem nagyon ismertem én a Wolfsbane-t, főleg azért, mert első lemezük megjelenésekor három évesen még az egyszerű magyar nép- és gyermekdalok értelmezésével voltam el, nem pedig egy kvázi B-kategóriás angol heavy metal banda elemzésével. A 2007-es első reunion alkalmával vettem elő elsőként a csapat életművét, és füleltem bele a munkásságuk gyümölcseibe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lenyűgözött a dolog, de egyáltalában nem voltam rossz véleménnyel Blaze pre-Maiden formációjáról. Kellemes darabokat alkottak, amelyek egyszerre hasonlítottak a standard heavy metal együttesek és a Van Halen világára.

Blaze barátunk másodvirágzását éli. Ezt azóta tudjuk, miután kiadott két remek szólóanyagot 'The Man Who Would Not Die' és 'Promise and Terror' címen, amelyek új korszakot jelentettek a munkássága történetében, és a szakma részéről elismerést váltottak ki. Persze nem egyszemélyes formáció ám a Wolfsbane, hiszen a csapat másik lelke James Edwards gitáros, aki énekesünk szólóanyagain is dolgozott producerként, és kiváló érzékkel nyúlt hozzá mindig a dallamok megírásához, de ne feledkezzünk meg a ritmusszekcióról, azaz Jeff Hateley-ről, és Steve Ellett-ről sem, akik már 1984 óta erősítik a bandát.   

Azt kell mondanom, hogy a Wolfsbane erős visszatérését hallhatjuk ezen a korongon úgy, hogy néhány hibától még hajlandóak lennénk el is tekinteni. Például, 2012-ben ilyen köpedelmes hangzással nem nagyon kellene kiállni. Tompa és erőtlen, a hangszerek egyetlen masszává folynak össze. Ezen kívül vannak gyengébb pillanatai a korongnak, úgy mint a ’70-es évek elejét gyengén idéző Who Are You Now (amiben igazán megmutatkozik, hogy mely hangtartományokat nem kéne erőltetnie Blaze-nek), vagy a pörgősnek szánt Live Before You Die, ami egy kifejezetten semmitmondó darab, de legalább még unalmas is. Hasonló gondom volt a Child of the Sun-nal is: kliséhalmaz, ráadásul még egy épkézláb refrént sem találtak hozzá.

Ezen dalok, tehát az unalmastól a tréig terjedő skálán mozognak… nade a többi! Kezdjük a nyitó Blue Sky-jal, amiben kiválóan egyesül a britrock hangulat és a heavy metal gitárjáték, ráadásul annyira slágeres dallamvezetéssel, hogy oktatni lehetne. A Teacher-ben és a lírai Starlight-ban pedig  Van Halen hangokat hallhatunk, de a legkevésbé sem szolgaian másolva, hanem a vidám hangulatot megragadva, méghozzá olyan lazán, hogy mindenkinek bulizni támad kedve, aki csak hallja, de még a Smoke And Red Lights is ugyanez a séma, csak kicsit garázsosabb. Az igazi meglepetést pedig az Illusion of Love szolgáltatja, ahol Blaze barátunk egy Meat Loaf musical stílusában íródott dalban remekel, amely dal az album egyik csúcsa.

A Wolfsbane az album nagy részén remekelt, ha ugyan nem is a legeredetibb formában. Ez azonban a ’Wolfsbane Save The World’ esetében kiválóan működik, mégpedig a tökéletesen megírt dallamoknak köszönhetően. Le a kalappal előttük. A negatívumokért nagy kár, de a lemez még így is erősen ajánlott meghallgatásra.

Ez a lemezkritika már a Hard Rock Magazin új pontozási rendszere alapján készült.

Pontszám: 6.5