Red Fang: Murder The Mountains

írta Adamwarlock | 2012.01.20.

Megjelenés: 2011

 

 

Kiadó: Relapse Records

Weblap: http://www.redfang.net

Stílus: Stoner/hard rock

Származás: USA

 

Zenészek
Bryan Giles - gitár, ének Aaron Beam - basszusgitár, ének David Sullivan - gitár John Sherman - dobok
Dalcímek

01. Malverde
02. Wires
03. Hank is Dead
04. Dirt Wizard
05. Throw Up
06. Painted Parade
07. Number Thirteen
08. Into the Eye
09. The Undertow
10. Human Herd 

Értékelés

Még most gyorsan januárban letudhatunk olyan megjelenéseket, amelyekről illendő lett volna írnunk, de kihagytuk őket tavaly. Ilyen a 2011 áprilisában napvilágot látott Red Fang lemez is. Az oregoni együttes immáron második albumát írta, és turnéztatta meg az előző év során, amellyel begyűjtött jó néhány elismerést a kritikusok részéről. Első kiadványuk, amely 2009-ben jelent meg, nem aratott osztatlan sikert a szakmában, de a közönségnél sem, dacára a parádés videoklipeknek és az egyediségüknek. Általános véleményként uralkodott, hogy a csapat mintha nem venné eléggé komolyan saját célkitűzéseit, és ötlettelenül, a levegőben lógó dalokat gyártana, ráadásul gyenge hangzással, többet koncentrálva az imidzsre, mint a tényleges produktumra.

Ez az összkép azonban rögtön megváltozik, amint meghallgatjuk a ’Murder The Mountains’-t. A csapat ténylegesen komolyan kezdte venni önmagát, és elgondolkodott, hogy mi is állna nekik a legjobban. Elsőnek megvastagították a gitárt, és bősz riffgyártásba kezdtek, amihez már egyértelműen jóval izmosabb hangzásra volt szükség. A vaskos sound mellé azonban már komolyabb hangszeres és dalszövegírói teljesítmény is dukál, így egyértelmű fejlődést láthattunk a csapaton zenei téren, méghozzá minden felületen. Keményebb, összetettebb, egyszerűen jobb lett a Red Fang  második albuma, ami a 2011-es év egyértelműen pozitív csalódásai közé emelte a ’Murder The Mountains’-t a kritikusok nagy része szemében. Nem is hiába nyitnak jelenleg a Mastodonnak az idei turnén.

Ha már Mastodon… A Red Fang nagyon hasonló hangzásvilágot mondhat magáénak, mint Brent Hinds csapata, a maga stonerbe oltott lüktető vadságával és atmoszférikus dinamikájával. Bár az alapok azonosak, az eredmény mégis merőben más. A Red Fang is egy elementáris ősállatként csap le ránk, azonban alapvetően sötétebb, elborultabb hangzásvilággal és hangulattal. Ezen felül jóval dallamosabb ormányos társánál (leszámítva persze annak 2011-es lemezét), és sok más, egyértelműbb elemből is táplálkozik. Sokszor eszmélhetünk az albumot hallgatva alternatív rockos elemekre, amelyek még komorabbá teszik az összképet, amely leginkább a Foo Fighters világát idézi.  Ezen kívül – megint csak a Mastodonnal összehasonlítva – több a heavy metalra hajazó rész a dalokban, mint a legtöbb hasonszőrű stoner csapat esetében. Néha pedig egyenesen rock 'n' rollos beütéseket domborítanak elénk, ami szintén hozzájárul a kiadvány eklektikusságához.

Érzésem szerint a hangulatot sikerült biztosítania ’Murder The Mountains’-nek, ami az én ízlésvilágomnak megfelelően nagy piros pont az ellenőrző füzetben. A hangszeres teljesítményre nem mondhatnánk, hogy annyira kiemelkedő lenne, de a célnak jelen esetben megfelel. A gitárhangzás még a gyengébb pillanatokban is elviszi a hátán a dalokat, aminek kitűnő aláfestését adják a pörgő dobok. Ének tekintetében ne várjunk sokat, hiszen egy stoner csapatról beszélünk, azaz örülhetünk, hogy nem megy át hörgésbe az egész lemez. Bryan Giles-nek kellemes orgánuma van, ami persze a direkt disszonancia kedvéért átmászik keményebb, harsogó ordításba is, de az album nagy részén meggyőző teljesítményt nyújt.

Tehát érdemes-e visszarepülnünk az időben ehhez az áprilisi kiadványhoz egy hallgatás erejéig? Szerintem a válasz, igen. Nem fogunk hallani olyan lemezt, amely  egy csapásra ledöntené az összes bábút a zenei sakktábláról, de úgy érzem, hogy egy ígéretes karrier kezdeti állomását jelenti a ’Murder The Mountains’. Innen felfelé fog ívelni a csapat karrierje, és remélhetőleg a jövőben csakis ilyen izmos kiadványokat fogunk hallani tőlük.

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások